Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-08 / 28. szám
I. évfolyam. 28 szám. Budapest, 1911. ju'ius 8. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatárs: RAFFAY SÁNDOR AZ ELOriZETÉS ÁRA : Égisz évre 14 K. fél- évre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldat 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: (Sz—o.): A vasár- és ünnepnapi munkaszünetröl hazánkban. — Szlchlo Komcl: Az erdélyrészi ág. hitv. evangélikus egyház egyesülésének kérdéséhez. — Moczkovcsdk Ernő: Jézus elfogatása, elitéltetése és halála. — Külföldi hitélet. — Hírek. — Szerkesztői Üzenetek. A vasár- és ünnepnapi munkaszünetröl hazánkban. (Sz—o.) Ha valamely vallásfelekezet az államban mint uralkodó vallás szerepel, megköveteli, hogy az ő ünnepeit az állam különös védelemben részesítse. Nemcsak azt igényli, hogy az állam köznapi tevékenysége ezen ünnepnapokon szüneteljen, vagyis, hogy az állam ezen ünnepnapokat maga is megünnepelje, hanem azt is, hogy más vallású polgárait arra kötelezze, hogy az <3 ünnepein a munkától tartózkodjanak. A társadalom az uralkodó vallás ünnepeinek megünneplését azután annyira megszokja, hogy hiába deklarálja utóbb az állam a vallásegyenlőséget, hiába szűnik meg az államvallás jellege, a volt államvallás ünnepeit a társadalom a megszokás folytán megtartja és nem ugyan azoknak vallásos megünneplését, hanem az azokon való munkaszünetet megköveteli. így vagyunk mi a róm. kath. egyház ünnepeivel. Dacára annak, hogy a róni. katho- likus vallás megszűnt államvallás lenne, bíróságaink Mária-ünnepeken nem tárgyalnak, nem üléseznek és birói funkciót egyáltalában nem végeznek, a postahivatalok a fővárosban 11 óra után sem ajánlott, sem pénzeslevelet vagy postacsomagot sem fel nem vesznek, sem ki nem adnak, — a katonaság Úrnapján díszbeöltözik és a róm. katholikus egyház szertartásainál tiszteleg, az üzletek és az ügyvédi irodák pedig zárva vannak. Nem tartunk ugyan isteni tiszteletet a Mária-napokon és Úrnapján, de a mi híveink, legalább a városokban és oly helyeken, ahol a katholikusok többségben vannak, ezen katholikus ünnepeken nem dolgoznak, ünnepi ruhát öltve, a nyáron zöldbe kirándulnak, télen a korcsmát, kávéházakat keresik fel és ahelyett, hogy rendes hétköznapi foglalkozásuknak élnének, henyélnek és mulatnak. Sok helyütt a nép abban a tévhitben van, hogy ezeken a katholikus ünnepeken a mezon és kertekben dolgozni nem szabad és hogy a hatóság tiltja és bünteti a munkát. így például cikkíró kertészei, akik reformátusok és akik református napszámosokat fogadtak fel a szőllőmunkára, Űrnapján beszüntették a munkát és midőn őket emiatt kérdőre vonták, azzal védekeztek, hogy az elöljáróság ezen a napon a munkát eltiltotta és büntetéssel sújtja. Nem tudjuk, vájjon másutt is el van terjedve a nép között ez a téves nézet, ha igen, a mi lelkészeinknek lenne feladata a népet felvilágosítani, hogy ilyen tilalom nem létezik s ha mégis akadna hatóság, amely a kizárólag katholikus ünnepeken a munkát tiltaná, ez ellen erélyesen tiltakozni és a felsőbb hatóságnál orvoslást keresni kell. A vasárnapot és más ünnepnapokat illetőleg az 1868. évi 53. t.-c. 19. §-a következőleg rendelkezik: „Egyik vallásfelekezet tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartását és ünnepét megtartsák, vagy, hogy ezen napokon bárminő munkától is tartózkodjanak. Vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utcákon, melyeken az ily menet keresztülvonul, mindaz mellőzendő, ami az egyházi szertartást zavarhatná“.
