Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-24 / 26. szám

1911. junius 24. Evangélikus Lap. 26. sz. 3. oldal landó a vallás külső gyakorlatait kevésbe venni és inkább a bensőséget sürgeti és ezt az irányt örömmel üdvözli. Hiszen rémitő — írja Pro- hászka — a nép vallásosságában a gondolat­lanságnak és a szokásnak hatalma, mely nem sejti az isteni életnek bennünk jakadó forrásait. Továbbá: „mi nem akarunk ,machempfindereku lenni; kívánjuk, hogy az ne csak szisztéma, tan és adat legyen, hanem öserös fakadó for­rás lelkűnkben ... E nélkül ellapul a vallás, külsőség és üres formalizmus lesz belőle. Gyönyörű igazságok! a baj Prohászkára nézve csupán az, hogy mindezeket már Luther és a reformátorok elmondották és emiatt szakí­tottak a római katholikus egyházzal és így ért­hető, miért nem tetszett ez a beszéd a római Curiának. Határozott ellentétbe jött Prohászka X. Pius pápának „Lamentabili Sane“ című dekrétumá­val, amelyet a szent Officium kongregációja 1901. évi julius 3-án a modernisták ellen bo­csátott ki, midőn munkája 42. lapján különb­séget tesz a vallás örök igazságai és tényleg ideológiának mondható betétei között és azt mondja : „Az örökérvényű igazságokhoz ugyanis csatlakoznak nézetek természetből, szociális életről, történelmi eseményekről, melyek kezdet­leges fölfogásúak s elégtelen megfigyelésnek tdntopufjah ef sofia! 9Hept, fio^ylia őrt dffss: c]ijÓ££el{ Bukjam, (9L cefnáí uacjij pedicj féfútBan, Sorsom sofisem tesz mostofia. GlfBept ^József. Házasságjogi bíráskodás a XVII. szá­zadban. Kivonat a gömörmpgyei evangélikus esperesseg levéltárá­ban Csetneken öreött „Protocollum Pelzellianurré'-ból. Tudvalévő, hogy a XVII. században, különösen annak első évtizedeiben hazánkban az evangélikusok házassági ügyeiben a papi székek — a fraternitá- sok — ítélkeztek. ítélkeztek pedig néha — amint azt alább közölt esetből látjuk — élet-halai felett, amennyiben a paráznákat, vórfertőzőket halálra ítél­ték, amely ítéletet azután a világi hatóság végrehaj­totta. ítéletük ellen — magasabb fórum hiányában, mert superentendensi székek nem léteztek — nem volt helye a felebbezésnek, de amint az alább közölt esetből látszik, ítélkezésükről jelentést tottek a Ius­megnyilatkozásai; lesznek ilyenek a bibliában is s csak a jobb értesülés küszöböli ki, vagy értelmezi helyesen azokat. Amily természetes ez a fogyatékosság, épp oly természetes, hogy las­sanként segítsünk rajta. Nincs ez alól ki­véve semmiféle világnézet, semmiféle tudomány vagy szociális intézmény; halad, fejlődik vala­mennyi. Ezzel szemben az idézett dekrétum 11. pontja elveti és elitéli azt a tételt, hogy „az isteni sugalmazás nem oly értelemben terjesztendő ki a Szentirásra, mintha annak folytán egészében és egyes részében tévedéstől mentesnek volna tekintendő A 23. pont pedig elveti és elítéli azt a té­telt, hogy: „Lehetséges és valóban létezik is ellen­mondás a Szentirásban elbeszélt tények és az egyháznak rajtuk alapuló dogmái között, úgy hogy a kritikus, mint hamisakat, elvetheti a tényeket, melyeket az egyház teljesen bizonyos­nak hisz.u Igen merész Prohászkának munkája 44. lapján olvasható következő kijelentése: „Nagy szívvel kell fogadnunk, ami jót ta­lálunk, vívta ki azt bár akár a protestáns bibliamagyarázat, akár a vallástudomány vagy a filológia s ha néha idegenszerü is egyik­glndiival rendelkező földesúrnak, ki az evangélikus egyház patronusa is volt. Ennek persze módjában volt az ítélet végre­hajtását megakadályozni. A dolgok később úgy fej­lődtek, hogy a vallási ügyöket közvetlenül a király vonta hatalomkörébe, aki az udvari Cancellária út­ján intézte el a protestánsok vallási ügyeit, amelyek közé a házassági ügyeket is utalták. Az evangé­likusok házassági bíráskodása pedig III. Károly alatt teljesen meg lett szüntetve és az evangéliku­sok házassági ügyei a római katholikus szentszékek hatáskörébe lettek utalva. A kiszemelt esetről idézett jegyzőkönyvben a következők olvashatók : „Ad Dominam Magnificam Patronam Muranen- sem in causa Johanis Hruska Rovuczensis et Juve- nis Andreae de Lubenyk. Illustrissimae ac Magnificne dominae, Dnae Mariae Drugeth de Homonna s. t. b. Alázatos zolgalatunkat es Isteni imadsaginkat ayanliuk Ngdnak, minth kegyelmes azonyunknac • Patronanknac. Kívánunk Ngodnak ez uj eztendőben is egességet, békességet, es minden lelky testy io- ban való giarapodast. Thovabba, kegyelmes azonyunk, Ngdnak akar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom