Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 26. szám
I. évfolyam. 26. szám. Budapest, 1911. junius 24. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fömunkatárs: RAFFAY SÁNDOR AZ ELŐFIZETÉS ÁEA : Egész évre 14 K, fél- évre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábns egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féioldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint. Tartalom: (Sz-o.): Prohászka Ottokár. — Tárca. Albert József: Imádkozom. — Házasságjogi bíráskodás a XVII. században.— Hock János a róni. katholikus egyház helyzetéről Magyarországon. — A zombori áll. főgimnázium nemkatholikus tanárainak memoranduma az intézeti kongregáció ügyében. — (Sz-o.): Más vallásu felekezeti iskola fentartási költségeihez való hozzájárulás. — Németh B. Károly: Evangélikus misszió Északamerikában. — Hírek. Prohászka Ottokár. (Sz—o.) Egyike azoknak a férfiaknak, akik hivatva vannak nagyot teremteni, az emberiséget előbbre vinni. Benne a lángelme, a tudás mélysége, a szívjósággal, krisztusi szeretettel párosul. Szereti egyházát, szerető lelkének egész melegével csüng rajta, szereti a rajongásig, de nemcsak egyházát szereti, hanem — és ezt talán még nagyobb bensőséggel, szereti — katholikus vallását, úgy, amint azt Jézus Krisztus tanította, a minden emberi hozzátételtől ment evangéliomi keresztyén séget. De amidőn az utóbbit a fejlődött kor igényeivel összhangba hozni akarja, összeütközésbe jön néni magával az evangéliommal, de azokkal a hozzátételekkel, amelyekhez egyháza görcsösen ragaszkodik és amelyektől való legcsekélyebb eltérést eretnek- nekségnek bélyegez. Az egyház kimondja arra a legjobb akaratú, mert épen a megtámadott vallás védelmére irányuló törekvésre az anathe- mát és a püspöknek választania kell az engedelmesség felmondása és jobb meggyőződésének elnémításával a feltétlen meghódolás között. Prohászka, még mielőtt tudta volna és megkérdezte volna, hogy hát mi az, amiben volta- képen tévedett, a meghódolást választotta. Fátuma, hogy a római katholikus egyház püspöke. Ez az állása hozza őt összeütközésbe jobb meggyőződésével. Mert azt hiába mondja ő, hogy itt csak egy bizonyos pedagógiai irányzatról van szó, amelyet ő foganatosnak tart, de amelyet esetleg aggodalommal is lehet nézni, s minthogy a szentszék aggodalommal is nézi és kimondja: ne erre haladjunk — elég ebből. Nem pedagógiai irányzatról, hanem a római Curia világnézetével ellenkező világfelfogásról van itt szó. Ezt lépten-nyomon látjuk müveiből és midőn P. visszavon, eddigi világfelfogását tagadja meg. De szóljanak az ő művei! Az Indexre tett „Modern katholicizmus“ 8-ik lapján azt vallja: Haladás és tevékenység a mi korunk jelszava és mi mindnyájan tele vagyunk szimpátiával e haladó és tevékeny szellem iránt.* Azt mondja tovább a 9-ik lapon: „Nem nézek vissza vágyódva se |usztin császár, se Nagy Károly, se III. Imre korába, hanem előre nézek, hová az Isten gondolatai irányulnak. Száműzetni, exkommunikáltatni nem engedem magamat e kulturvilágból semmiféle maradiság címén“ És mit mond ezekkel szemben IX. Pius pápa hírhedt Syllabusa? „80. pont. Átkozott légyen, aki azt állítja, hogy a római pápa a haladással, a liberalizmussal és a modern civilizációval kibékülhet és kiegyezhet, kibékülni és kiegyezni köteles.“ Prohászka azon tételei, amelyeket a müveit katholikus hitbeli és erkölcsi krédójáról mond, hogy: * Valóság és tények, ezek hitünk alapja és gerince.“ r Gyönge és beteges hangulat az olyan vallás, mely csak érzelem és ömlengés, melynek nincs valósága s legjobb esetben oly esztétikai érzelgés, mely elernyeszt és ki nem elégít* továbbá az a nézetkifejtése, melyben a jó cselekedetekben nyilvánuló erkölcsös életet „a böjt, az ima, az alamizsna“ fölé helyezi, nincsenek ugyan még az egyház anatémájával sújtva, de oly félreértésekre adhatnak alkalmat, amelyekből a művelt katolikusban könnyen az egyház felfogásával meg nem egyező nézetek ébredhetnek.
