Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-21 / 4. szám

1911. január 21.

Evangélikus Lap. 4 sz

3. oldal

főznek, és amit gyarló és elfogult emberek a középkor sötét századaiban kifőztek, bírálat tárgyává tehető, az emberi ész kutatásával megcáfolható.

Ez a punctum saliens. Ezt nem akarja Róma megengedni. Ez a modernizmus küzdelmének lényege.

Ügy, de ennek a p paellenes álláspontnak az elfoglalásához csak egy merész lépés kell. Nem is oly képtelenség az egyház vezető férfiaitól feltételezni azt, hogy a pápa csalhatatlanságát megtagadják. Hiszen a vatikáni zsinaton a magyar és osztrák püspökök mind a csalhatatlanság ellen szavaztak, Strossmayernek oda kiáltották a zsinaton, haeretice, haeretice! és királyunk jónak látta a zsinat határozataival szemben a jus piaceti regii kardját csörtetni.

Róma veszélyes fegyverekkel játszik, midőn a mindinkább ébredező szabad szellem leküzdése céljából a legintranzigensebb abszolutizmus fegyvereivel küzd.- Vor dem Sklaven wenn er die Kette bricht — csak annak nem kell megijedni, aki elég hatalmas a lázadó rabszolgát megint láncra fűzni. Az a szellemi erő és hatalom, amelyet a római pápa tekintélye a hivő katho- likusra gyakorol, csak addig érvényesül, míg az a katholikus elhiszi, hogy a pápa nélkül nincs üdvözülés, hogy az igazi vallásos katholicizmus nem állhat meg, ha az nem egyszersmind római. Mire ez a katholicizmus arra a tudatra ébred, hogy Jézus Krisztus voltaképpen nem római egyházat, hanem keresztyén katholikus vallást alapított, amely nem dogmákból, hanem az Istenben való életből áll, megszűnt a római pápa azon szellemi

A régi egyház a Szentléleknek az Atyától való származásáról beszél. Meg kellene állapítani, hogy csak theolo- giai formulákról van szó. A Nyugati Egyház definíciói csak konklúziók. Hányán vannak az egyházban, kik nem vallanak mindent. Azt kellene mondani, hogy nem elválásró?, csak féltékenységről lehet szó a két egyház között. ,

Két mód van a féltékenység elhárítására, t. i. az igazság és a szeretet. A büszke 1 Miklós pápa a schis- máért ép úgy felelős, mint Photius Caerularius hibás, de IX. Leó is az. N. Károly koronázásának a célja Bizánc detronizálása. Itáliában jogos birtokokat vontak meg a császároktól III. Ince, a görög templomokat egyszerűen latin templomokká alakíttatta át A dogmatikus tér~n is szükséges az igazság szeretete. A flórenci zsinata i felületesen tárgyaltak. A VII. egyetemes zsinatra is hivatkoztak a Filioque mellett, holott a textus hamis. A primátusnál disztingválni kell a tényleges hatalom és a tényleges tanítás között.

A purgatórium kérdésénél is felületesen járnak el. A holtakért való imádkozást egynek veszik annak létezésével. Pedig a kettő nem egy. A transsubsitiatantióit illetőleg egyszerűen a római Missalera helyezkedik, mely nem ismer epiclesist■ Arra kényszerítik a keletieket, hogy ismerjék el a consecratio megtörténtét mindjárt Krisztus szavai után. Pedig ez a latin egyházban sem dogma. A consecratiohoz intentió is szükséges, mivel pedig a keleti egyházban az intentió az, hogy az epic- iésis után történjék, akkor is történik. Különben azt kellene mondani, hogy sok egyházdoktor hibázott.

hatalma, mely századokon keresztül abszolutizmusának megvalósítására szolgált.

X. Pius pápa és dominikánus tanácsosai azt a szellemet, amely a modernizmusban nyilatkozik, trimé- letlen és tapintatlan intézkedéseikkel folyton provokálják. Az emberiség ezért hálával tartozik nekik, mert ezáltal az a kérdés, hogy a huszadik században a középkori maradiság, vagy a szellem szabadsága fog-e uralomra jutni, gyorsabban dűlőre jut.

Meggyőződésünk, hogy Rómának ezen meg nem alkuvó állásfog’alása nagy befolyással lesz a magyar katholikus egyház viszonyainak megalakulására is. A magyar katholikusok autonómiájának megalkotása küszöbön van. Ha nem azt értjük csupán a magyar katholikus autonómia alatt, hogy az állam az általa kezelt katholikus alapokat kiadja a püspököknek, hanem azt is, hogy a világi katolikusoknak az egyház ügyének vezetésében némi befolyás adassék, elkerül- hetlen a konfliktus az intransigens Róma és a magyar katholikusok között. Az az idő, amikor Róma a Regnum Marianum kiváltságait respektálta, elmúlt, kérdezzék meg csak a szentszékeket, hová lett azok privilégiuma az egyházi bíráskodást illetőleg, amelyről Kőnek még azt tanította, hogy a római pápa magyar ügyekben mindig magyar bírót delegál.

Az autonómia alatt mi protestánsok azt értjük, hogy nemcsak a püspökök, hanem maga az egyház- község is autonom, vagyis nem autonómia az, ahol a

Photius után azt mondták, hogy az áldozárok bérmálása nem érvényes Ma már azt mondják, hogy a görög katolikusoknak erre felhatalmazásuk van. Latin szokás, hogy a bérmálás a püspököknek van föntartva. A régi kereszténységben úgy bérmáltak, mint ma a Keleten

Ezekkel szemben a keletieknek sem kell azt mondani, hogy epiclesis nélkül érvénytelen a consecratio Meg kell ismerni a Keletet És szeretni kell. Mindig azért harcolt a törökök ellen, hogy latin fejedelemségeket alapítsanak.“

Maga a szerkesztő, Pellegrini, aki szintén büntetésre számíthat, még dec. 14-én a következő nyilatkozatot adta ki :

A folyóirat szerkesztősége a cikket minden bírálat és minden megjegyzés nélkül közölte, fedezettnek vélve magát azon szabály által, hogy az aláírással ellátott cikkekért a felelősséget a szerzőkre hárítja, mindamellett egyidejűleg foglalkozott már a következő számban erre a cikkre kiadandó válasszal és cáfolattal.

Nem látta előre és nem is gondolt arra, hogy az annak hevességéből eredő számos botlás, a benne előforduló történeti és dogmatikus tévedések azt a hitet, illetve legalább is azt a gyanút kelthetik föl, bizonyára megbotránkoztató voltuknál fogva, hogy a folyóirat magáévá teszi vagy osztja ennek a cikknek a gondolatait, nézeteit és tévedéseit.

Ezért alulírott a folyóirat egész szerkesztősége nevében annak hasábjain föl fogja tárni a saját meg-