Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-21 / 4. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 4. sz.

1911. január 21.

és még kívánatosabb, hogy a jubileumi alapra, bármi legyen is az alkotandó emlékmű, a gyűjtés országszerte teljes erővel meginduljon. Lapunk szerkesztősége készséggel vállalkozik arra, hogy a jubileumi emlékre szánt adományokat átvegye és mint a Lap gyűjtését gyümölcsözőleg kezeltesse. . Raffay Sándor.

A modernizmus,

il.

(Sz—o.) A modernizmus oly régi mint Rómának az a törekvése, melynél fogva az apostoli jogutódlás alapján a keresztyén egyházban a feltétlen uralmat a maga részére követeli. Már a keresztyénség első századaiban támadtak nemcsak egyesek hanem egész iskolák is, amelyek a római püspök csalhatatlanságát a hit dolgában el nem ösmerték és akiknek utai Róma utaitól eltértek. A pápaság arra a meghatalmazásra támaszkodva, amelyet Krisztus urunk Péternek Máté evangéliomának 16. r. 18. v. nyilván később becsempészett részében adott és amelyről Márk és Lukács evangélisták, kik Jézus ezen beszédjét szintén közük, mit sem tudnak, a középkorban nagy sikerrel le tudta győzni a modernista áramlatokat. Nem érvekkel és rábeszéléssel, mert ezekkel Róma a szabad szellemet sohasem tudta kapacitálni, hanem tűzzel és vassal és az általa céljaira nevelt uralkodók és hatalmasok segédkezésével. A valdensieket kardélre hányatta, GiorTÁRCA.

Miksa herceg esete.

Hetek óta tárgyalják már a lapok azt az összeütközést, amelybe Miksa szász herceg, mint r. k. pap, a Szentszékkel került. Az összeütközés alkalmi oka egy cikk volt, amelyet Miksa herceg, a freiburgi egyetem theol. tanára írt. Grottaferratában ugyanis a baziliták apátja Pellegrini Arzén 1910 novemberében Roma e 1'Oriente címen új folyóiratot indított, amelynek célja Kelet és Nyugat egyházai közt az unió élőm. zditása. Mindjárt az első számban Pensées sur la question de l’union des Eglises (Gondolatok az egyházak egyesítéséről) címen Miksa herceg nagyon is alapos cikket írt, mely általános feltűnést keltett, mert több oly igazságot mondott ki, amelyet a római pápaság nem akar igazságnak elfogadni. Miksát Rómába idézték és a Bölcs Frigyesek bölcseség nélkül szűkölködő sarjadéka természetesen meghódolt a pápának és kijelentette, hogy tévedett. A pápa kegyesen megb ^csájtott Miksának, megdicsérte papi engedelmességét s megengedte neki, hogy a szent papucsot megcsókolja, vissza is küldte őt Freiburgba, bár „hogy nem rendül-e meg Miksa herceg tanári katedrája a freiburgi egyetemen, az más kérdés“.

Talán nem lesz érdektelen, ha a világszerte nagy feltűnést keltett cikket az „Egyházi Közlöny“ után kivonatosan mi is bemutatjuk.

„A görög egyház sohasem fogja az uniót úgy elfogadni, ahogy a nyugati egyház akarja. Csak egyesek,

dano Brúnót, Savonarolát és sok másokat elégetett, ma már csak a skorpiókkal fenyeget. 0 quanta mutatio rerum !

Az első modernista mozgalom, melyet Róma leküzdeni nem birt, Luther reformációja volt. Ennek nagy hordereje többi között abban a következményben is nyilvánul, hogy a mai modernistákat már nem égetik el, hanem csak kenyerük elvesztésével büntetik. Ez is érzékeny eszköz, de azokat nem sújtja, akiknek Róma kenyeret nem ad.

Kétségtelen, hogy mindaddig, amig a jelenleg mutatkozó modernizmus nem tud oly szervezetet ölteni, amely elszakadást jelent a római pápától, az minden veszedelmessége mellett sem fog a római egyház és az élén álló pápa uralmán lényeges változtatást eszközölni. Nagy jelentősége lenne azonban ennek a mozgalomnak, ha a katholikusok nagyobb tömegekben elfogadnák a modernisták azon álláspontját, hogy az igazi katholiciz- mus nem szükségképpen római is, és országokként mint nemzeti katholikus egyházak szervezkednének, megmaradva vallásos katholikusoknak.

Az ősi keresztyénség római uralmat és pápát nem ismert, mégis a szó teljes értelmében katholikus volt. Nem is kell a hit lényegén semmit sem változtatni, sőt a kultuszt, a szertartásokat és a szentségeket, mint az elmúlt keresztyén századok vallásos tapasztalatait is kegyelettel meg lehet tartani. Csak abban az egy pontban kell változtatni, hogy a római pápa nem csalhatatlan és hogy az, amit olasz és spanyol tanácsosai kimint pl a ruthének fogadták így el. A keleti egyház azon alternatívának, hogy vagy aláveti magát, vagy nincs unió, sohasem fog engedni.

Előbb tudni kell, hogy mi az unió. Az unió nem szolgaság. Tehát csak a pápának való alávetésről lehet szó, de nem szolgai megalázkodásról Az a baj, hogy a pápaság latin intézménynek látszik a keletiek előtt. Az egyház mai konstituciója egészen más, mint a régi. Szent Péter és Szent Pál egyenrangú testvérek voltak. A pápák befolyása nagyobb volt Nyugaton, hol pátriárkák is voltak, mint Keleten. A Kelet fölött indirekte gyakorolt a pápa hatalmat, midőn az egyetemes egyház dolgaival foglalkozott. Különösen a IX századtól változott az egyház konstituciója.

Az egyház abszolút monarchia lett Diktálták a törvényeket. A Keletnek is diktálni akartak. Konstantinápoly pedig nem szívesen hajolt meg. Ma azt hiszik Rómában, hogy ezen szisztéma nélkül nem lehet lenni. A keletiek kényszerítve vannak a latin törvényeket követni.

A keletiekről nem lehet azt mondani, hogy frakció. Függetlennek kell hagyni; hadd kormányozza magát, mint az első századokban. A keleti egyház el fogja ismerni azon jogokat, á melyeket a schisma előtt gyakorolt a pápa. El fogja ismerni azon határozatokat, melyek az egész egyházat érdekelték. Hogy a praeconisatio 'bullájáért ezreket kell fizetni, senki sem fogja mondani, hogy ez szükséges a lelkek üdvössége miatt.

De mi lesz a dogmatikus különbségekkel ? Az újabban definiált dogmákat nem fogadja el könnyen.