Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-21 / 4. szám

I. évfolyam.

4. szám.

Budapest, 1911. január 21.

EVANGÉLIKUS LAP

EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség: Budapest,IV .Deák-tér 4,

ahova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő.

SZERKESZTIK

FF A Y SÁNDOR

felelős szerkesztő.

Kiadóhivatal: Budapest, II, Fő utca 4,

ahova a lap előfizetési és hirdetési dijai küldendők.

s

ZTEHLO KORNÉL

szerkesztő és laptulajdonos.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre 14 korona, félévre 7 korona. Egyes szám 40 fillér.

HIRDETÉSEK DIJA:

Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 20 kor., féloldal 10 korona, negyedoldal 5 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint.

Tartalom: Raffay Sándor: Jubiláns emlék. — (Sz-o): A modernizmus. — Tárca: Miksa herceg esete. — Sztehlo Kornél; A Boro- maeus Encyklika történelmi megvilágításban. — Sztehlo Ottó: Templomaink. — Dr. Horváth Károly: Külföld. — Uirek. — Hirdetések.

Jubíláris emlék.

III.

Az eddig ismertetett három terv közül min- denik megérdemelné, hogy az egyház egyeteme egyakarattal állást foglaljon mellette. S viszont mindenik olyan, hogy tőle a jogosultságot elvitatni igazságtalanság volna. Az egyetemes egyház közgyűlése az emberbaráti intézmény felállítása mellett döntött. Az a kérdés, elvetette-e a döntéssel a másik két tervet? Azt hiszem, e kérdésre nem lehet más felelet, mint az, hogy nem vetetette s nem is vethette el.

Az egyetemes gyűlés minden tagja, de sőt egyházunk minden híve is tudja, hogy egy jubi- léumhoz méltó emberbaráti intézmény felállítása és a kor igényeihez mért berendezése ami anyagi erőnket mértéken túl meghaladja. Nem is felállításról, hanem csak megalapozásról, legföljebb e célra egy telek megszerzéséről van szó. Szerintem e puszta deklarativ jellemű akarásnál sokkalta méltóbb lépés volna a kezdet kezdetén amúgy is evangélikus alkotásnak, a már kész Bethesdának a felében való átvétele. Méltóbb voln* ez nemcsak azért, mert a Bethesda eddigi kerett. bármely irányban kitágíthatók és fejleszthetők, hanem azért is, mert a református atyafiakkal az emberbaráti intézmények terén való ezen közösködés a magyar társadalom szemében is a testvéries összetartozásnak bizonysága és egyik újabb kapcsa volna. Méltóbb volna azért is, mert nem maradnánk meg csak az utódokat kötelező akarásnak a kapujánál, hanem a jelen alkotni kész elhatározásának érett gyümölcseit is bemutathatnánk.

Hasonlókép nem kiván új alkotást a nőnevelés felkarolása sem. A jubiláns ünnep alkalmából kimondhatná egyetemes egyházunk, hogy valamely meglévő intézetét egyetemes evangélikus nőképző-intézeté kívánja fejleszteni. Ezt nagyobb anyagi megerőltetés nélkül is megvalósíthatjuk.

De hogyan? Az országos gyűjtés, amelyre a reformáció ünnepi offertoriumot szántuk, nem lesz olyan nagy, hogy azon csak az egyik intézetet is felállíthatnánk. Erre az államsegélyből kell bizonyos összeget kihasítanunk. Nevezetes is az, hogy az államsegély folytonosan növekszik ugyan, de látatja alig van. Mióta folyósították, az egyetemes nyugdijintézeten kívül más nevezetesebb alkotást nem tudtunk vele létesíteni. Az államsegély tudatos felhasználása, jelentős alkotásokba való fektetése helyett a borravaló-rendszer divatozik nálunk. Jó részét ötven- száz koronás részletekben osztogatjuk ki, ahelyett, hogy vele határozott tervszerűséggel sorban egymásután a gyülekezeteket állítanánk talpra. Ezzel a régi helytelen rendszerrel szakítanunk kell. Az államsegélyt jelentős alkotásokra kell felhasználnunk. Hogy meglévő iskolák vagy emberbaráti intézményeket segítsünk fel vele, ez ellen az állam sem szólhatna. Maholnap az egyetemes nyugdíjintézetre eddig fordított nagy összegnek a javarésze is felszabadul. Ezzel és az évenként az államtól nyert többletnek a fel- használásával, úgy az emberbaráti, mint a nevelésügyi tervet minden megerőltetés nélkül megvalósíthatjuk.

Az országos gyűjtés számlájára pedig a jubileum szobor-emlékműve maradjon. Ezt a pesti evang. magyar egyház ismeretes érvelése után még külön is ajánlani, jogosultságát és helyességét vitatni szükségtelen. Kivánatos azonban, hogy a kérdéshez mások is hozzászóljanak