Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-27 / 22. szám
I. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1911. május 27. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatárs: RAFFAY SÁNDOR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: KólhasAbos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Tftbbszftrös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél'. »Egy második középkort ebben az országban senki sem csinálhat.* — (Sz-o.): Protestáns theologiai fakultás. — Tárca: Szolár Ferenc: Régi Írások az egyetemes levéltárból. — (ieduly püspök székfoglaló beszédéből. — (Sz—o.): Egyházi hatóságaink jellege a büntetőtörvény szempontjából. — A Magyarhoni ág. hitv. ev. egyház tisztviselői által leteendő eskük. — Hírek. — Irodalom. — fürdetések. „Egy második középkort ebben az országban senki sem csinálhat.“ A klerikálisok, akik az utolsó napokban tomboló örömmel kijátszották Tisza Istvánt, mint legerősebb atoutjokat, megkapták a választ a fenti szavakban. Ezzel a pár szóval meg van mondva minden, Tisza István a miénk volt mindig és a miénk marad ezután is. Békét akart ő és békét kinált azokban a nyilatkozatokban, amelyeket a klerikálisok a maguk céljaira kihasználni akartak, de nem szövetséget velők a túlzó radikalizmus ellen. Ezt magyarán megmondta nékik azzal, hogy a magyar liberalizmus elitje két arcélben kell, hogy védekezzen, egyfelől az ultramontán, másfelől az anarchisztikus irányzatok ellen. Mély politikai belátásról tanúskodik különösen gróf Tisza István azon mestervágása, amellyel a katholikusokat aposztrofálja, hogy állítsák helyre újból azt a liberális katholiciz- must, amely a múltban a magyar közéletnek egyik specialitása volt és amely nemzeti haladásunk és művelődésének egyik főtényezője. Nézetünk szerint is ez az egyedüli út vezet az ultramontanizmus aknamunkáinak az ártalmatlanná tételéhez. A katolikusoknak maguknak kell belátniok — hiszen a külföldi élő példákból meggyőződhetnek róla — hogy az ultra- montanizmus nemcsak az állami rendet forgatja fel, nemcsak a vallásellenes anarchisztikus elemeket provokálja és nagyra növeszti, hanem magának a katolicizmusnak — az igazi vallásosságnak is legveszedelmesebb ellensége. Ha a magyar katholikusok ezt fel fogják ismerni és lehetetlenné fogják tenni az ultramontán szellem térfoglalását Magyarországon mi protestánsok leszünk akatholikusoknak leghűségesebb szövetségeseik ebben az országban Sztehlo Kornél.
