Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-13 / 20. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 20. sz. 1911. május 13 Azzal az ellenvetéssel, hogy a béke kedvéért hallgassunk, mert kerülnünk kell mindazt, ami Magyarországon a felekezeti békét zavarhatná, ebben a kérdésben ne jöjjön nekünk senki. Ám tűrjék azok az urak, akiknek bőven van, békével azt, hogy őket a középkorból fen- maradt, de Magyarország alaptörvényeinek szellemével ellenkező jogtalan szokásjog alapján, megadóztassák, de azokat az állapotokat, hogy ez a sérelmes megadóztatás mint általános törvény egy jogállamban mindenkivel szemben gyakorolható legyen, tovább eltűrni nem lehet. Már hogyne lehetne, hiszen tűrjük már századok óta! A magyar nagyon megtanulta a türelmességet! Curíaí határozat az alapítványok ügyében. Alig néhány napja, hogy a protestáns közös bizottságban ismét szóba került az az eljárás, amelyet az egyházi célokra tett hagyományok és alapítványok dolgában a bíróságok is, a kormány közegei is divatba hoztak. A közös bizottság előadójának Sztehló Kornél egyetemes ügyésznek a javaslatára a közös bizottság elhatározta, hogy ebben a kérdésben tárgyalni fog a vallásügyi kormánnyal és e végből bizottságot is küldött ki. Ez ügyben már a mi múlt évi egyetemes gyűlésünk is azt határozta, TÁRCA. ©fcsfamcntomi BaíCadáh, @ár>id hmáfy Bűne. 1. eßeffisaße. (Sámuel II. 11. r.) (d kipáfyi képinek Hpgafom kináfyom ! ^Pipufó BepkéBen 0te kinánjad ueszfem, Szőke asszony fiipdik Sfpiászf szepefem, Híidpott Bits nizéBett. Étzé fefkem, festem. (d szép eföetBsaBénak Mó asszony Beszéd eloája efBódífo — kipáfy akapja. Szepefempe sóoáp Hfipáfy akapafja JKlpáfyf effiódifó. Háűttödef fakapja. — Hossz fe nefíink asszony ! cKepüfnek a nyifak 0Cetn akapsz ? SfiáBa, eRaBBa uápfafápóf — S fefuinék HSefBsaBéf Ufafáfpa fefopduf ^ kipáfy fakáBa. ‘Sfpiász fooápóf. hogy a polgári hatóságok követelésére, nehogy az alapítványok céljaiktól elvonassanak, kiadandók ugyan az alapító levelek, de mindenkor óvás mehett, hogy az autonómia érdekeinek is eleget tegyünk. Áz óvásokra ezután nem lesz szükség, mert f. é. márc 21-én a kir. Curia egy alapítvány dolgában a következő elvi jelentőségű végzést, hozta. 5538/P. Ő Felsége a király nevében a m. kir. Curia néhai Sárközy Ágnesnek a kecskeméti kir. jbiróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1909. évi okt. 18-ik napján 1908. u. 78/12. sz. a. kelt végzéssel elintézett és Sárközy Juli és a másodbiróság végzésében megjelölt társai felfolyamodására a budapesti kir. ítélőtábla által 1910. évi márc. 30. napján 31. sz. a kelt végzéssel megvizsgált hagyatéki ügyét a közalapítványi kir. ügyigazgatóságnak felfolyamodása folytán 1911. márc. 21. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vevén, következő végzést hozott: A kir. Curia a másodbiróság végzésének III. d. 1. és e. 1. tételekkel megjelölt felfolyamodással egyedül megtámadott részét azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy a szóban forgó hagyományok alapítványoknak tekintendők. Egyúttal a végrendelet hiteles másolatát a m. ki>. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni rendeli. eßofdogfafan asszony, 0tagy az flfp Bapaaja (Akinek szepefme, 0fCif mínefféf dőpe ? Szegény ‘^Hidásznak 01Cegszegfed a föpuény Ufafáf oeszedefme. Ife a föpnény őpe! Hfafáfépf Bafáf jdp! ©ánid kipáfy Bánja, Sgymásufán puszfuf Hfedneff fia, fyánya. II. eTRámát*. (Sámuel II. 13. r.) eßefeg, nagyon Befeg nagyok! Szinem népzik, színem sajog, — Retkem sípja, ef nem Bípja, eTájdafmamnak nincs más ipja <ÜíCinf SíBámápnak csókja, Hgy szóf (^mnon, ©ánid fia — UonaddS keSef Bapáfja
