Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-29 / 18. szám
10. oldal Evangélikus Lap. 18. sz 1911. április 29. vánja. E kijelölt anyag nem teljes, szükséges volna : Balassa Bálint, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen műveinek és költői érdemeinek ismertetése, méltatása és a — korát annyira jellemző — kurucköltészet ismertetése is. Ez anyag heti 4 óra mellett a növendékek túl- terheltetése nélkül elvégezhető. Az új tanterv — igen helyesen — hetenként egy órával többet szán a magyar költészettan és irodalomtörténet tanításának, ami igen megokolt változtatás, mert lehetővé teszi a tárgy tanításánál a helyes módszer következetes követését: a költőknek műveikben való bemutatását s költői érdemeiknek a növendékek hozzászólásával müveik alapján megállapított méltatását. Szűkén gondoskodik az új tanterv a világtörténelemről. A III osztályban összesen 10 órát szán a legrégibb keleti népek, a görögök, rómaiak történetének, állami és társadalmi életének, vallásának, műveltségének ismertetésére, ami ilyenformán csak vázlatosan történhetik, pedig pl. a görög mithológiának legalább némileg bővebb ismeretére mégis csak szüksége volna, már csak egy-egy Berzsenyi vagy Arany költeményének megértésére is. Megfelelőbb volna tehát a történelem tanítását mar a II osztályban kezdeni s így a három osztályra felosztott anyagot kissé részletesebben is lehetne venni. A történelemmel kapcsojatos alkotmánytan tanítása is több időt igényelne, mint amennyit erre a tanterv kiszab, mert évi néhány órában nem taníthatók alaposan e fontos, de e karban még éppenséggel nem könnyen felfogható alkotmánytani ismeretek, mint pl. államalkatok, az ország függetlensége, trónöröklés, választói jog, választhatóság, törvényhozás, végrehajtó hatalom stb. Szükséges volna tehát, hogy e tárgy tanítására hetenként 1 óra álljon rendelkezésre és hogy a tanítás megkönnyítésére a polg. isk. céljainak megfelelő tankönyv szerkeztessék. A többi elméleti tantárgy tanításában az új tanterv megjelölte felosztás szerint és óraszám mellett sikeres eredmény érhető el. Ugyanez áll a gyakorlati tárgyakról is, melyeknek anyagbeosztása jól beválik a gya korlatban. Csak a kézimunka III. osztályos anyaga nagyon egyhangú és ennek folytán fárasztó és unalmas. Amennyiben az egész évi anyag 3 drb fehérnemű elkészítése. A cél nagyon helyes, a kisleányoknak a varrással való megismerkedése már ebben a korban. De az alapismeretek megszerzésére, a varrótű, varrógép kezelésének elsajátítására talán elegendő lenne két drb fehérnemű is és az év hátralévő részében valami más hasznos és csinos kézimunkával foglalkozhatnának. Hogy szívesebben dolgoznának az év utolsó harmadában valami egyéb kézimunkán az kétségtelen. Az unalom, elkedvetlenedés jelei világosan mutatkoznak. A szépen, rendesen megírt levél vagy bármiféle irat mindig kedvező benyomást tesz reánk s ezért talán célszerű lenne az I—II. osztályban tanított szépírást a III. osztályban heti 1 órában folytatni és itt főként a folyóírást gyakorolni. A fentiekben röviden összefoglaltam az új tanterv alkalmazása közben szerzett tapasztalatainkat. S noha e tapasztalatok még csak 3 éves tanításra vonatkozhatnak, kétségtelen, hogy hosszabb gyakorlat sem fogja eltüntetni, a kezdetnél jelentkező hiányokat és éppen azért most még csak azon őszinte kívánságomat fűzöm a mondottakhoz : bár mielőbb bekövetkeznék az új tanterv elmaradhatatlan részleges revíziója, amely a mai némely tekintetben fennálló viszás állapotot megszüntesse! IRODALOM. V. Weltkongress für freies Christentum und religiösen Fortschritt. Berlin 5. bis 10. August 1910. Protokoll der Verhandlungen. 2 kötet 813. 1. Kiadta a „Protestantischer Schriftenbetrieb G. m. b. H Berlin Schöneberg. Ara: 7 50 márka = 9 kor Annakidején egy-egy szűkszavú és sokszor elferdített tudósítást olvashatott az ember erről a világkongresszusról. A ferdítések és az elitélő nyilatkozatok egész érthetőek. Sem a „liberális keresztyénség“, sem a „vallásos haladás“ nem olyan dolgok, amiért a tömeg és a közvélemény nagyon lelkesednék. Hiszen, mint nagyon jellemző dolgot, megemlíthetjük azt is, hogy ezt a kongresszust amelyet a német theol. tudomány előkelőségei rendeztek s melyen az egész világ számottevő theológusai adtak egymásnak találkozót, senki hivatalosan nem üdvözölte. Nem vett róla tudomást Berlin városa, a porosz kultuszminiszter, a német protestáns egyházak 1 ... A pártsajtó annál többet írt róla a maga speciális szivekbe-vesékbe belátó és megbélyegzésben kedvét találó modorában. Ebből a jegyzőkönyvből látható, mily óriási munkát végzett a kongresszus, ebből megállapítható az is, hogy a liberalizmus és a vallásos haladás zászlóvivői nem rombolásban lelik kedvüket s nem a meglevő egyházak és vallások romjai fölött akarnak kártyavár-egyházat építeni saját gondolataikból, hanem, kiki a maga módja szerint, mások megértésére is törekedve igyekszik igazi őszinte hitre és oly erkölcsre szert tenni, amelynek legdrágább éke az annyiszor profanizált, sőt néha gyűlöletté is aljasított Isten és emberszeretet! ... Ez a törekvés egyesíti az összes előadásokat, ez csöndesíti össze a számtalan egyéni hangot nagyszerű harmóniában. A jegyzőkönyvben először a vendégek szólalnak meg, hogy lerójják a német tudomány és vallásosság iránt érzett hálájukat. Carpenter (Oxford), Peabody (Cambridge U S. A), Bonet-Maury \ (Paris), Tudor Jones (London), Groenewegen (Leyden), Ter. Minas- siantz (Alexandropol) beszélnek arról, hogy hogyan hódította meg a német theol. a kulturnépeket s arról, hogy a német professzorok könyvei még Újzélandon is megtalálhatók a papok könyvespolcain . . . Aztán a német theológusok előadásai következnek Csak neveiket sorolom el. Sapienti sat, ha Harnack Adolfnak (Berlin), von Sodennek (Berlin), Gunkelnek (Giessen), Dornernek (Königsberg), Tiiiusnak (Göttingen), Wobber- minnek (Breslau), Niebergall (Heidelberg), Baumgarten (Kiel), Weinei (Jena), Bousset (Göttingen), Foerster (Frankfurt) a/M.) és Troeltschnek (Heidelberg) csak a nevét hallja. A „külföldi“ theológusok is tartottak egy pár előadást, a legérdekesebb azok, amelyekben a más val- lásuak — modernisták, zsidók, szabad egyházak, szabadgondolkodók, „szekták“ képviselői, japánok, buddhis ták és a maguk utján járók fejezték ki a liberális protestantizmus iránti szimpátiájukat, hangsúlyozván a maguk meggyőződését, de amellett kiemelvén azt, hogy mások vallásosságának a megértése, megbecsülése nem áll a komoly és mély vallásosságukkal ellentétben. A vallások egyesüléséről csupán Hyacinthe Loyson mondott egy csodásán szép beszédet, aki energikusan kiemelte azt, hogy sok a próféta s hogy ezek között Jézus az emberfia = istenfia, de a legfőbb vallásos igazság, hogy: Isten egyedül Isten ! A magyarságot Boros György unitárius theol.
