Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 16. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 16. sz. 1911. április 15. ''I Jelenvolt továbbá és a szakosztályi üléseken is tevékeny résztvett Mágócsy - Dietz Sándor egyetemi rendes tanár, az Országos ágostai hitvallású evangélikus tanáregyesület alelnöke. Az elnök dr. Meskó László távollétét betegségével kimentette. A pozsonyi theologiai akadémiát képviselték: dr. Masznyik Endre, Hornyánszky Aladár és dr. Szelényi Ödön; az eperjesit Mayer Endre és Obál Béla; a soproni theologiai akadémia igazgatója Bancsó Antal és tanárai közül, Pröhle Károly, Jausz Vilmos, Payr Sándor. A leánynevelő-intézetek részéről megjelentek: Oeschger Adél és Petrik Sarolta Aszódról, Bartholomaeidesz Adél Rozsnyóról, Benedicty Szerén és Szlujka Ella Modorról A középiskolák igazgatói csaknem valamennyien: Fischer iglói, Liska szarvasi, Gömöry eperjesi, Hirschmann pozsonyi, Leffler nyíregyházi, Németh felsőlövői, Gecsányi soproni, Vargha besztercze- bányai, Adamis rozsnyói gimnáziumi igazgatók; a képezdék részéről: Gerhardt, Mikelszky, Papp és Kardos. Mikolik Kálmán, a budapesti evangélikus polgári iskola igazgatója és ezenfelül sok középiskolai és képezdei tanár. A lelkészek részéről Brunner esperest láttuk csupán. Mint vendégek megjelentek és a közgyűlésen részt vettek Négyessy László egyetemi rendes tanár, mint az Országos középiskolai tanáregyesület elnöke és dr. Antal Géza országgyűlési képviselő, a pápai református theologiai akadémia tanára. Április 11-ike volt a tulajdonképeni munkanap. Négy szakosztályban tárgyalták az előadásra bejelentett tárgyakat: a főiskolai, középiskolai, tanítóképzői és polgári iskolai szakosztályokban. Április 11-én délután azok, akik nem voltak szakosztályi ülésekben elfoglalva, kirándultak Nagyczenkre, hol Széchényi István sírját megkoszorúzták. Czenken az ottani római katho- likus prépost fogadta és üdvözölte tanárainkat. A főiskolai szakosztály ülése: Ez a szakosztály dr. Masznyik Endre elnöklete alatt igen értékes munkát végzett. Hét órán keresztül délelőtt és délután tárgyalta a theologiai tanügyi rendszernek az egyetemes egyház felhívására a pozsonyi akadémia tanárai által elkészített szabályzatát, amely az evangélikus theologiai oktatás terén nagy reform jelentőségével bír. A dr. Masznyik Endre által szerkesztett munkálathoz az irányítást a Theologiai Szervezet revíziójára kiküldött és Budapesten 1911. évi március 10-én ülésezett bizottság adta meg. A vitából, melyben Gyurátz püspök és Véssey Sándor is részt vettek, az elnökön kívül Hornyánszky Aladár, Pröhle Károly és Jausz Vilmos theologiai tanárok vették ki az oroszlánrészt. Érdekes és tanulságos volt hallgatni a két főiskola ösmert irányeltéréséből kifejlődött gyakran tiot, az evangélikusok együttesen protestáltak, követke zésképpen ebben az esetben is fentartattak legfőbb jogaik“. ..... I A császár: „így hát az a kérdés kerülne elintézésre, hogy: Magyarországon az evangélikusok elismertek-e vagy csak megtűrtek?“ A követség: „Mi ugyanazt kérdezzük benyújtott emlékiratunkban“. A császár: „Vannak articularis templomaitok, szabályozó dátumaitok,* ezek tekintetében nem háborgathatnak benneteket, de hogy a ti vallási ügyetek kezelésének új rendszere felforgattassék, annak ellenére van Magyarország királyainak esküje, mely őket az ország- gyűlési törvények megtartására kötelezi“. % A követség: „Az 1681. évben elvett templomaink helyébe csak néhányat jelöltek meg, ellenben ezeken kívül, amelyeket előbb is rendesen használtunk, olyanokat is articularis-számban hagytak meg. Ezen közben attól az időtől fogvást közel hétszázat elvettek Az új vallásügyi rendszer pedig Magyarország királyait sohasem kötelezi, sőt attól az időtől kezdve, hogy a mi * Pl. az 1714. ápr. 28. kir. leirat szerint az egyes helyek vallásgyakorlatára irányadó a Rákóczi-fölkelés előtti állapot. Cod. Evang. V. III. p. 8. legfőbb jogunktól, a közbenjárás lehetőségétől, polgártársaink bennünket megfosztottak, szükségképen az absolut hatalomra és a királyi kegyre bizattunk S ebből aztán a katholikus status elvei szerint az következnék, hogy az evangélikusok vallásügye sem a diaetára, sem a magyar kormányszékekre nem tartozik s ezért szabadon ajándékozhatja meg őket Őfelsége királyi kegyével“. A császár: „Ezen az alapon tehát az evangélikusok olyan elbírálás alá esnének, mint az illyrek, de azok már ilyen feltétellel telepítették be azokat a földeket; a ti szüléitek azonban, bár Luther és Kálvin reformálta vagy félrevezette őket (s ezt mosolyogva mondta ki), megtartották mégis azokat a jogokat, melyekkel előbb még katholikus korukban éltek“. A követség: „Mi a katholikus rendek felfogásának ellenmondásait már előbb a legalázatosabban kimutattuk, valójában azonban azt állítjuk és kérjük, amit Felséged kegyesen levezetni méltóztatott, bár nekünk éppenséggel az fáj leginkább, hogy minden tevékenységtől megfosztva Őfelsége uralkodására nézve hasznavehetetlenek vagyunk“, A császár: „Nekem kötelességből mást kell beszélnem, mint amit lelkemben érezek. A mi hatalmunk is csak ideig-óráig tartó, nem szabad hát népeink között aszerint különbséget tennünk, hogy kik hisznek a
