Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 16. szám
I. évfolyam. 16. szám. Budapest, 1911. április 15. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II, Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatárs: RAFFAY SÁNDOR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábos CRész oldal egyszeri hirdetésért 20 kor., féloldal 10 korona, negyedoldal 5 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Af. E : Husvét — az élet ünnepe. — Sz-o.: Az országos ág. hitv. ev. tanáregyesület f. évi április hó 11. és 12-én tartott közgyűlése. — Tárca : — O — : ótestamentumi balladák. Dr. SzoUir Ferenc: Régi Írások. — Sz. J.: Theológiánk egyesítése. — Hírek. — Hirdetések. Husvét — az élet ünnepe. Midőn néhány évvel ezelőtt a délolaszországi földrengés megrázta a kedélyeket és a keresztény világnézet elé szinte gúnnyal vetette oda a megoldhatatlan nehéz problémát, — ugyanekkor többen találkoztak, kik a keresztény hit igazságát siettek megvédeni. A tényleg felhozott és lehetséges vádak ellenében elhangzott apológiák között különösen egy volt figyelemreméltó Ezt a nagy katasztrófát a golgotái kivégzéssel állította párhuzamba és a keresztény világfelfogás erejét e kérdéssel mutatta be : Miért ne lehetne ama pusztító természeti csapásban is megtalálni a mennyei Atyát, holott ennél sokkalta égrekiáltóbb eseményből — Jézus halálából — olvasta ki az egész kereszténység Istennek legnagyobb szeretetét. Különben bármily lesújtó volt is a csapás, nem jelentett föltétlenül halált, mert hiszen az ember nem adta fel az elemekkel szemben kiküzdött pozícióját s a régi romjain csakhamar új élet támad. Higyjünk az életben! Élet és halál nem egyenlő értékű fogalmak. Ki mondja azt, hogy csak a halál, a megsemmisülés a nirvána van, az élet pedig csak egy elenyésző buborék?! Talán, mivel a filiszter ezt mondatja velünk?! — Még a látszat is az ellenkezőjét mutatja: még egy porszem is nem lett semmivé. A nagy természetben is csak változás van, megsemmisülés nincsen. Mindig voltak és vannak olyanok, kik a halhatatlanságban való hitet a korlátolt értelem vakmerőségéből magyarázzák De, valamint senki sem mondhatja, hogy az ember léte a születéssel kezdődik, úgy azt sem bizonyíthatja senki, hogy a halállal teljesen végződik. De, élet meg élrt között is van különbség. Az egyik merő felületesség, külszín minden belső tartalom nélkül; míg a másik csupa tartalom, csupa mélység. Ez nem elégszik meg azzal, hogy a „természet'Mel, az állatvilággal tudja magát összefüggésben, hanem az élet változásainak okával, Istennel tudja magát szövetség ben, egységben. Isten maga a legtökéletesebb élet Aki vele közösségben tudja magát, annak nem árthat az a földi változás sem, melynek halál a neve. Ilyen érzelmekkel tekint fel a kereszténység husvét ünnepén mesteréhez, a Krisztushoz, akinek az életben vetett hite éppen a szenvedés közepette tört utat magának csodás erővel. Higyjünk mi is az ő életében és tegyük a mieinket is az ő követésében mélylyé, szentté, tartalmassá, így meg fogjuk érteni Pál mondását: „Ha a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek — és a mi prédikálásunk!“ (M. E.)
