Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 15. szám
1911. április 8. Evangélikus Lap. 15 sz. 7 oldal. hogy valóságos életéhség ezzel nem csillapítható, legalább nem mélyebben gondolkodó elméknél. Ezek azt mondják, hogy örök boldogság nem lehet jólét és örök kin nem lehet fájdalmas lét, merj jólét és fájdalom változáson alapulnak És mihelyt az általánost speciáli- zálni kezdik, még nagyobb nehézségekre akadunk. Mit is használna, ha a túlvilági létet megint a vallásos élet és a prédikáció központjába helyeznők? Hát szabad-e nekünk arra az alacsony felfogásra visszatérnünk, hogy a halál utáni sorsunkra való utalással a büntetéstől való üdvös félelem és a jutalom vigasztaló reménye ébresztessék a szivekben ? Bizonyára nem. Azért én a prédikációkban és a halotti beszédekben arra az álláspontra helyezkedem, hogy a tálvilági létről egyáltalában nem beszélek, tehát az ellen nem is polemizálok. Mindenkinek meghagyom saját véleményét ezekről a dolgokról és örülök, ha az őt megnyugtatja. És ha valaki tőlem kérdi, hogy mit kívánok magamnak a búcsúzás órájában, azt felelem : semmi különöst, kedves barátom és semmi komplikált dolgot; várjuk be nyugodtan a dolgok folyását és készüljünk el mindenre, de félelem nélkül. Ha többé fel nem ébredünk, jól van; de ha van az általunk tapasztalton kívül a létnek még valamely más formája, úgy is jó!“ Jatho az Überkirchenrath arra a kérdésére, nem hajlandó e téves tanításait visszavonni, csodálkozva kérdi, hogy vájjon tudná-e még őt becsülni a tisztelt Oberkirchenrath, ha ezt cselekedné? Németországban feszült figyelemmel várják az Oberkirchenrath döntését. A „Christliche Welt“ ben pedig, amelyből a fentieket vettük, a „Deutscher Protestanten Verein“ Berlinből felhívást intéz a szabad keresztyénség összes híveihez, hogy egyesüljenek erélyes akcióra az orthodoxok túlkapásai ellen. A katholikusok Svédországban. Svédországnak 5 millió 200.000 lelket számláló lakosságából csak 2538 katholikus vallású. Ezeknek 15 papjuk, 12 templomuk és 5 kápolnájuk van. A katholikusok Svédországban sokáig nem bírtak politikai jogokkal és vallásuk gyakorlatában nagyon meg voltak akadályozva. A vallásszabadság részükre csak 1860-ban lett engedélyezve, de ekkor is csak korlátoltan. Egy 1843. évi október hó 31-én kelt királyi rendelet jogaikat némileg kibővítette, de most is csak bizonyos, a lutheránus egyház, mint államvallás javára szolgáló fentartásokkal. Ezen királyi rendelet értelmében az idegen hitvallások parochiái telepeik és alapítványaik királyi engedély nélkül nem bírhatnak és nem szerezhetnek ingatlan vagyont. Ugyanezen királyi rendelet megtiltja szerzetes- rendek és kolostorok letelepedését a svéd királyságban. Ebben a tekintetben Svédország szigorúbb, mint Dánia. Anglia és Északamerika, ahol a szerzetesrendek számtalan virágzó teleppel bírnak. Az egyéni szabadság tekintetében is erősen kedvez a törvény a lutheránus egyháznak. így van ez a vegyes házasságoknál, ha a házastársak egyike az államvallást követi, valamennyi gyermek a lutheránus vallásban nevelendő, kivéve, ha a házasságmegkötés előtt írásbeli megegyezés jött létre arra nézve, hogy a gyermekek katholikus vallásban nevelendők. De ezen megegyezés nemlétében a gyermekek a lutheránus vallásban nevelendők, még akkor is, ha a lutheránus fél a házasság megkötése után katholikus vallásra áttért. Az államegyházból való kilépés sok formasághoz van kötve. Az ezen egyházból kilépni akaró közölni tartozik ezt az illetékes lutheránus lelkészszel, azután legalább két hónapig várakoznia kell és újból személyesen kell bejelentenie kilépési szándékát a lutheránus lelkésznél. Egy másik, a vallásszabadságot érzékenyen érintő terhelés az, hogy minden svéd állampolgár, tekintet nélkül hitvallására, adózni köteles a lutheránus klérus ellátási költségeire. Katholikusok, baptisták, methodisták és zsidók kötelesek az államegyház fentartásának költségeihez hozzájárulni, tekintet nélkül arra, hogy saját egyházuk költségeit külön viselik. Egy legújabban 1908- ban hozott törvény ezen adót némileg leszállította. Az anyakönyvvezetés joga csak bizonyos idegen felekezeteknek — köztük a katholikusoknak is — volt megadva, de csak feltételesen és csak a nagyobb városokban. Ettől a jogtól is megfosztotta azonban a katolikusokat egy 1910 évi december 23-án kelt királyi rendelet. A katholikusok ezután a statisztikai rend indokából a lutheránus lelkészek anyakönyveibe lesznek bevezetve. Ha például valamely katholikus Stockholmból más helyre akar költözni, a lutheránus és nem a katholikus lelkész fogja részére a hiteles elköltözési bizonyítványt kiadni. Ha valamely katholikus házasságot kötni akar, a katholikus lelkésznek ebben jóformán semmi ingerenciája nincs. Nem ő, hanem a lutheránus lelkész adja ki a kihirdetésről és az akadály hiányáról a bizonyítványt A katholikus lelkésznek csak az a joga maradt meg, a házasságkötésnél közbenjárni akkor, ha a lutheránus lelkésztől a kihirdetésről szóló bizonyítványt megkapta A házasság megkötése után pedig erről a lutheránus lelkésznek jelentést tenni köteles a kötésnek a lutheránus anyakönyvben leendő bejegyzése végett. Ezen királyi rendelet nagy felháborodást keltett a svédországi katolikusoknál és a római katholikus papság emiatt igen erélyes előterjesztést tett a kormányhoz. Feszült kíváncsisággal várják a királyi döntést. (A „L’Italie“ című római újságból.)
