Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 15. szám
I. évfolyam. 15. szám. Budapest, 1911. április 8. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP é Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II, Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZTEHLO KORNÉL Fömunkatárs: RAFFAY SÁNDOR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér HIRDETÉSEK DIJA: KéthasAbos egész oldal egyszrri hirdetésért 20 kor., léloldal 10 korona, negyedoldai 5 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 tillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: K.-né Györy Margit: Esdeklés. — Sz—o : Gr. Tisza István a szabadgondolkodásról. — Tárca: Dr. Szolár Ferenc: Régi Írások. — A Jatho-eset. — A katholikusok Svédországban. — A bánsági egyházmegye gyásza. — Hírek. — Hirdetések. ESDEKLÉS. Én üdözitö Jézusom! Hozzád buzgón fohászkodom. Ott fenn a mennyben trónod zsámolya. Vajh. esdeklésem el hat-é oda? Mint vétkezőt, oh meg ne vess, De mint tévelygőt, jer s vezess, Óh jer s vezess! Az élet néha oly nehéz, A bűn kisért s rettent a vész: Tusára kél a szív az ésszel S e szörnyű harezban annyi vész el! Én Jézusom! csak el ne hagyj. E küzdéshez erőt Te adj, Erőt Te adj. lm érzem én, közéig a vég, A földi-üdv s e harcz elég. jövel s árassz el szent malaszttal, Ez bátorít és megvigasztal. A vállamon nehéz kereszt, Már nem bírom, oh vedd le ezt, Oh vedd le ezt. Ha fáradt lesz a test s a szív Egy égi hang pihenni hiv. Mint enyhütet közéig halálom, Békémet végre megtalálom. Nyugalmam Nálad fellelem, Én Jézusom maradj velem, Maradj velem! K.-né Györy Margit. Gróf Tisza István a szabadgondol- kodasról. (Sz - o.) Csak néhány éve annak, hogy a pozitivisták elszörnyüködtek gróf Tisza István ama beszédén, amelyet a magyar protestáns irodalmi társaságban tartott és amelyben a dog- matizmus ellen síkra szállt. Most „Szabadgondolkodás“ cím alatt a védnöksége alatt szerkesztett „Magyar Figyelődben megjelent egy cikke, amely a pozitivisták táborában nagy örömet fog okozni, mert azokat üti, akik a pozitivizmus legnagyobb ellenségei. Miután az „Evangélikus Lap“ olvasói közül bizonyára sokan vannak, akik Tisza cikkét nem olvasták, ismertetni fogjuk tartalmának lényegét és közbe elmondjuk róla saját nézetünket is. Tisza azon háborodik fel, „hogy az atheista és materialista világnézleten felépülő nemzetköziség a magyar fiatalság leikéből ki akarja ölni a valláserkölcsi világnézletet, a nemzeti ideált“. „Elmaradott embernek mondják, aki még ma is nemzetről beszél. A felvilágosodott modern ifjúság ajkán emberiség, világpolgárság a cégér, az egyén, a minden közcél szolgálata alul felszabadított és minden kötelességérzet nyűgétől megmentett egyén jóllakása a lényeg. Ez magva annak a hitvallásnak, amely az eszmélni kezdő magyar fiatalság lelkét a maga egyedül üdvözítő dogmái számára kívánja lefoglalni.“
