Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-25 / 13. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 13. sz. 1911. március 25. teremteni, mint ahol az Isten atyai bölcsességgel az ember- szereteten és kölcsönös türelmen épülő egyetemes bol- dogítást tűzi ki a földi élet céljául. S ez az életfelfogás szól hozzánk a szentírásból, ha abban nem a betűt nézzük, amelyet emberek írtak, hanem a szellemet vizsgáljuk, amelyet Jézus hirdetett, ki örökké életideálja marad minden igaz léleknek. Nincsen nekünk új vallásra szükségünk, hanem csak arra, hogy megértsük Jézus vallását, amelyből a tiszta, öntudatos, nemes er- kölcsiség oly természetesen nő ki, mint a megporha- nyított földből a fű, a meggyújtott tűzből a meleg és a fény. Hiszen olyan sokszor elmondták már, de nem ismételhetjük soha eléggé azt az igazságot, hogy a kereszténység nem tan, hanem élet Ezt az életet kell igazában megérteni Berzsenyi Jenőnek is, hogy elfogulatlan ítéletet tudhasson mondani a protestantismusról. R. Az egyházak hítszónoklatí nyelve. — Részlet a szerző statisztikai tanulmányából. — Nagyon érdekes az a kimutatás, amit a m. kir. központi statisztikai hivatal által az 1909 évre kiadott Évkönyv a hitszónoklatok nyelve tekintetében nyújt. Érdemes és tanulságos lenne ezt a kimutatást, mit az Évkönyv három széles oldalon közöl, teljes egészében kinyomatni s megismertetni. Külön speciális egyházi statisztikai Évkönyvnek volna ez feladata, adjuk itt abból a következőket Azt mondja ugyanis az Évkönyvvel kapcsolatosan megjelent kormányjelentés, hogy a hitszónoklatoknál használt nyelvekre vonatkozólag a begyűjtött adatokból arról győződött meg, miszerint a róm. kath, gör. kath., ág. h. ev., gör. kel. és izraelita hitközségeink — az időközökben egyes helyeken bekövetkezett magyarosodással nem tartva lépést — a magyar nyelv rovására inkább az idegen nyelveket alkalmazzák. Míg a legutóbbi (1900) népszámlálás adatai szerint a róm. kath népesség 60.5%-a, a gör kath. népesség 13.4%-a, az ág. h. ev. népesség 28.6%-a ; a gör. keleti népesség 1.5%-a s az izraelita népesség 71.5%-a magyar anyanyelvű volt, addig a róm. kath. egyházak 55.6%-ában, a gör. kath. egyházak 8.0%-ában, az ág. h. ev. egyházak 26.2%-ában, a görög keleti egyházak 0 7%-ában s az izraelita anyahitközségeknek pedig csak 41.1%-ábai volt a hitszónoklat nyelve a magyar. A róm. katholikusok közt 17.5%-tól viszont a róm. kath. egyházak 24.4%-ában tartatnak tót hitszónoklatok. A gör. kath. közt 57.8% oláh, ezzel szemben a gör. kath egyházaknak 70.2%-ában volt a hitszónoklat nyelve oláh. Az ág. h. ev. németek 32.6%-ával szemben az ág. h ev. egyházak 41.7%-a német. A gör. keletiek közt 78.0% oláh volt, míg az egyházak közt 86.9% oláh nyelvű. Az izraelitáknál a németek aránya 25.1%» míg a hitközségek 48 3%-ában dívik a német hitszónoklati nyelv. Egyedül a református és unitárius egyházak használják csekély kivétellel mindenütt a a magyar hitszónoklati nyelvet. A református egyházban a 2.016 tisztán magyar nyelvű egyházak mellett, 12 olyan lelkészség van, hol a német és 5 olyan lelkészség, ahol a tót nyelv a fő. Az unitárius egyház mind a 114 lelkészsége tiszta magyar s más nyelvet a magyaron kívül sehol sem használ s igy a tiszta magyarság terén föltétlenül az unitárius egyház áll az első helyen, a második helyen a ref. egyház. A kormány jelentéséből idézett fenti állításokban nemcsak panasz, de határozott vád is foglaltatik a magyarság tekintetében az egyes egyházakkal szemben. Magunk részéről is készséggel elismerjük, hogy e tekintetben a magyarság szempontjából kedvezőbbek és előnyösebbek is lehetnének a viszonyok. Ám ennek elismerése és kijelentése mellett, óva intjük a központi statisztikai hivatalt, hogy a hitoktatási, illetőleg isten- tiszteleti nyelvet a hazafiság érzületével hozza kapcsolatba, vagy pláne hazafisági kérdésnek tekintse a dolgot Más a hazafias s más a vallásos érzület és hogy lehet valaki hű fia a nemzetnek, habár nem is beszéli a nyelvet, azt főleg hazánk története eklatánsán bizonyítja. Az istentiszteleti, hitszónoklati nyelv nem a hazafiság, hanem kizárólag csak a megszokás, a nevelés kérdése. Az ev. egyház érdemes felügyelőjének báró Prónay Dezső nagyérdemű édes atyjától, a kiváló egyházi és politikai férfiútól hallottam egykor bizalmas körben, hogy a nagynevű vallásos, buzgó férfiú a Mi Atyánkat mindig tótúl imádkozta. Miért ? Azért mert dajkájától gyermekkorban a Mi Atyánkot tótúl tanulta meg s ezen a nyelven esett neki legjobban ezen imádságot elmondani. Remélem egy olyan emberhez, mint Prónay volt, a hazafiság szempontjából kétség nem fér. íme e példa megvilágítja fenti állításunkat, hogy az istentiszteleti, hitszónoklati nyelv, nem a ház'fiság, hanem a nevelés, megszokás kérdése. Igen, ahol a határozott, makacs ellenszenvet, idegenkedést és gyűlöletet tapasztal e téren a nemzetiségi izgatok részéről, ám lépjen ott a magyarság jogainak érvényesítése érdekében a magyar állam a maga tekintélyeinek egész súlyával, szerezzen érvényt a magyar nyelv jogának ; de e tekintetben is ne kövesse a magyar kormány a gróf Tisza István által jól jellemzett tyúkszemre való lépés politikáját, hanem kövessen határozott nemzeti politikát. Mert nem áll az, s egyenesen impertinens hazafiatlan hazugság és ostobaság az úgynevezett liturgikus nyelvkérdés, mint hogyha annak az oláhnak és szerbnek, örök időkön át csak oláh, szerb, illetőleg orosz, annak a tótnak csak tót, a németnek csak német, a zsidónak csak héber, de még a róm. katholikusnak is csak latin nyelven lehet és kell végeznie a maga istentiszteletét. Az Alexandriában el- görögösödött zsidóság érdeke szülte az ótestamentum septuaginta görög fordítását Hazánkból kivándorolt oláh- jaink. tótjaink és németjeink Amerikában rövid idő alatt anglius nyelvűekké válnak. Ha rá neveljük, megtanítjuk mindegyiket a magyar nyelvre, hogy e nyelven nemcsak beszélni, de érezni és gondolkozni tudjon, magyar nyelven fogja imádni és dicsérni Istenét is. Nevelés, szoktatás tehát itt a fő, — kicsiny gyér mekkortól s ha e tekintetben régóta megtette volna a magyar állam a maga kötelességét, bizonyára más lenne a helyzet ma a hitszónoklatok nyelvének dolgában is. Tessék csak a magyar kormánynak a maga nemes jóindulatát, gondoskodását kiterjeszteni a nép széles rétegeiben működő lelkészkedő papságra; tessék csak őket fontos, nemcsak vallás-erkölcsi, kulturális, hanem hazafias missziói hivatásukhoz, a mai kor nehéz viszonyaihoz képest, nem 800 frtos kongruával, hanem méltóképen jutalmazni, a hitoktatást nem évi 30—40
