Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-18 / 12. szám
8 oldal 1911 március 18 Evangélikus Lap 12. sz. és hittartalmával észt és szivet kielégíteni, a haladó korral fejlődni képes, mely ép azért n:mcsak Európában, de a legtávolabbi világrészekben is örvendetesen gyarapszik, hazánkban a nemzeti és lelkiismereti szabadság vérrel áztatott földjén a veszteségek terén az első helyen áll, mely veszteséget ugyan némileg még kiegyenlíti a természetes szaporodási többlet, de a lélek- számarány a többi hitfelekezetekhez képest évről-évre csökken, romlik. így az 1909. évi 13 657 természetes szaporodási többletből levonva a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél, az áttéréseknél, a felekezet- ből való kilépéseknél szenvedett 1 031 veszteséget, továbbá a kivándorlás folytán 8 569, az előbbivel együtt 9’600, marad 4 057 többlet, de ennek megfelelőleg a lélekszámarány az 1908. évi 6‘48%-ról, 6 45°/o'ra esett 1909. évben. Az 1900. évi népszámláláskor az evangélikusok birodalmi lélekszámaránya volt 6 7. Rámutat az előadó részletesen ezen helyzetek, a veszteséget előidéző, közgazdasági, politikai, társadalmi, egyházi hitéleti stb okokra, amelyek nem minden egyház - községben egyformák, sőt némelyik gyülekezetben emelkedő, örvendetes, másutt leverő jelenségek. Vannak okok, melyek az egyház körén kívül esnek, melyeknél — sajnos — az egyház mint ilyen semmit nem tehet, de vannak okok, melyeken egyenesen és kizárólag csak az egyház segíthet. Ilyenek a városi exponáltabb gyülekezetek és a szórványok intenzivebb gondozása, a lelkészképzésnek a mai forrongó kor követelményeihez való céltudatos átalakítása, stb. De hogy e téren csak egy biztos lépést is tehessünk a kívánt cél érdekében, nem elég a bajt, a veszteséget csak átlagosan, országosan ismernünk, hanem szükséges azt a maga forrásánál, gyülekezetenként, községenként ismernünk, hol? miért? miben? milyen a baj? Csak ha e kérdésekre tudunk felelni, tudhatunk azután közigazgatásilag intézkedni. És e tekintetben legyen bárki bármily véleményben a statisztika iránt, el kell ismernie, hogy ily viszonyok megismerésére, a helyzet hű képének előállítására más pozitív, megbízható segédeszköz nem áll rendelkezésünkre, mint a pontos statisztika. Rámutat itt az előadó azon jelentékeny eltérésre és különbségre, mely az egyházkerületek által beszolgáltatott és az országos központi statisztikai hivatal adatai között van. Ez természetes, amennyiben az előbbiek csak az általok tudható adatokat szolgáltatják be, míg ellenben az utóbbi az egész országra vonatkozó, teljes adatokat közli. Javasolja azért az előadó: mondja ki a bizottság egy ily. a hazai ev. egyház viszonyainak megfelelő, a tudomány és gyakorlat által lehető legtökéletesebb alakban szerkesztett, az egyház minden viszonyaira kiterjeszkedő, hiteles képet nyújtó, egyházi statisztikai évkönyvnek, évenként megjelenő hivatalos jelentésnek szükségét. Szervezzen az egyetemes gyűléssel kapcsolatban egy központi hivatalos szervet, mely e jelentést és évkönyvet a kötelezően beszolgáltatott adatok alapján szerkeszti és azt minden illetékes egyházi és iskolai tényezőnek hivatalból vagy díj ellenében rendelkezésre bocsátja. Ennek költsége részben megtérülne az által, hogy a különböző jegyzőkönyvekben eddig is részletesen közölt statisztikai adatokat, nem kellene többé jegyzőkönyveinkben közölni, hanem itt volnának azok egyetemlegesen és részletesen közölve. S hogy különösen a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseket helyenként ismerjük, melyeket eddig a központi statisztikai hivatal közleményeiben csak az egész országra vonatkozóan közöl, javasolja az előadó: keresse meg az egyetemes közgyűlés a m. kir. kereskedelmi minisztert, hogy ezen közérdekű fontos adatokat rendelje el közsé- genkint számszerűleg közölni a kormány által kiadott statisztikai évkönyvében. Az egyháznak közállapotait feltüntető hű tükörkép, a baj orvoslására szükséges segítő eszköz megszerzéséhez és előállításához, az előadó a legnagyobb készséggel ajánlja fel szerény tehetségét és szolgálatát az egyetemes ev. egyháznak. Ezekután délután három órától este félnyclcig eszmékben és gondolatokban oly gazdag tartalmú eszmecsere folyt le, mely ha terünk engedné és bírnánk feljegyezve az egészet, valóban megérdemelné, hogy közöltessék. Legelsőbben dr. Zsigmondy egyet, főjegyző emelkedett szólásra és az előadónak javaslatait elfogadva, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezési adatokat azonban a javaslattól eltérőleg oly módon kívánja beszerezni, hogy a kereskedelmi miniszter engedélyével az egyetemes egyház költségén a központi statisztikai hivatal valamelyik alkalmazottja dolgozza fel s bocsássa azokat az egyház rendelkezésére. Dr. Mágócsy-Dietz Sándor az egyetemes papság elvéből kiindulva a lelkészképzés az igehirdetés, az iskolai nevelés, egyházi közigazgatási gyűléseink hiányaira rámutatva, kiemeli, hogy az utóbbiakon lapáliakkal csak az időt vesztegetjük, felhívja a theologiai akadémiánkat, tempjomainkat, gyülekezeteinket, lelkészeinket a tulajdonképpeni hivatásuknak adjuk vissza. Gyurátz püspök valódi apostoli lelkülettel rámutat az előadó által számszerűleg beigazolt szomorú tényekre, melyeket szótlanul, összetett kezekkel tovább nem nézhetünk. Itt az utolsó terminus. A hitnek meg- lazulásában látja mindennek okát. A kritika lerontotta a biblia tekintélyét, mely normativ jellegével e világot alakította át. Vissza kell téríteni a népet az egyház, a templom által ahhoz az irányhoz, mely a hithez, a bibliához vezet. Kezdettől fogva minden törekvésünket a férfinem kiképzésére fordítottuk, a nőt elhanyagoltuk s az apácákra vagy pedig a német, francia bonnekra bíztuk nőnemünk képzését, nevelését. Az ev. nőnevelésre hívja fel a figyelmet s kéri, hogy világi tagjaink, uraink ne elégedjenek meg csak az egyházi gyűléseinken kifejtett tevékenységgel, hanem az istentiszteleten való buzgó részvéttel a hitépités munkájában is vegyenek tevékeny részt. Dr. Haitik püspök, elösmerőleg szólva az előadó munkásságáról, a hosszú élet, egyházi közszolgálat gazdag tapasztalataival nyilatkozik a kérdés felől, a hiányos organizációban, a szórványoknak nem kellő gondozásában, a hitoktatás nem kellő ellátásában látja a baj okát, minden fokú iskoláinknak közszelleme, iránya nem domborítja ki kellőleg az evangélikus öntudatot. Indítványozza, hogy ezen bizottság, mint az egyetemes gyűlés egyik szeme, maradjon állandó, irányítsa, vezesse ezen ügyet s a püspökök kerületenkint tovább gyűjtsék az adatokat s azokat ezen bizottsághoz felterjesszék. Lasz- káry kér. felügyelő, elismeri, helyesli és szükségesnek tartja a felvetett indítványokat, habár nem látja oly sötétnek a bajt, mely a mai materiális korszellemnek kifolyása. A bibliának morálja ma is ugyanaz s az az egyház fog bizton maradni, fejlődni, amely a haladni vágyó kor üterejére legbiztosabban fogja tudni rátenni kezét. Scholtz püspök örömének ad kifejezést afelett, hogy a bányakerület által felvetett indítvány ily egyértelmű helyesléssel találkozik. Javasolja, hogy a különböző segélyeknek elosztásánál az az elv legyen irányadó, hogy az első sorban a szórványoknak intenzívebb gondozására, a hitoktatás kellő ellátására fordíttassék.
