Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-11 / 11. szám
I. évfolyam. 11. szám. Budapest, 1911. március 11. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. SZERKESZTIK Szerkesztőség: Budapest, IV.. Deák-tér 4, ahova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. RAFFAY SÁNDOR felelős szerkesztő. Kiadóhivatal: Budapest. II, Főutca 4, ahova a lap előfizetési és hirdetési dijai s küldendők ZTEHLO KORNÉL szerkesztő és laptulajdonos. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 korona, félévre 7 korona Tigyes szám 40 fillér HIRDETÉSEK DIJA: KélhasAbos egész oldal egyszeri hirdetésért 20 kor., féloldal 10 korona, negyedoldal 5 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sípos András: Ledőlt választófalak. — Egyházi követelések behajtása. — Tárca : Wolf József: Egy oltárkép története.— R.: A »kemény szavak« igazsága. — Homola István: Veszteségeink az 1909. évben. — Vitéz Lajos: A hitoktatók sérelme. — Hirek. — Irodalom. — Hirdetések. Ledőlt választófalak. A könnyed élei felfogás a liamvazó szerda beálltával holt po itra jutott. A kalendáriunii terminus egy új időszakot jelez, amelyben — úgy kellene valahogy lennie — valami más életmód illenék hozzánk. Egy kis komolyság, egy kis elmélyedés, magunkbaszállás. Jó volna s nagyon illenék az emberhez, ha egyszer arról is gondolkoznék, hogy van e az ó életének igazi értéke? Haladt-e egy tenyérnyit is azon az utón, amelyet úgy szoktunk nevezni, hogy a tökéletesedés útja, a Krisztus útja, az Isten útja. De hát egy modern iratban ezt olvasom: „Milyen értelmetlen dolog határidőre mubtni, terminusra kezdeni a tombolást és lejáratra elfanyarodottan abbahagyni.“ „A jövő emberében akkor ébred majd fel a mulatás szándéka, vagy az elmélyedés szent elhatározása, amikor egyéni oka vagy szüksége lesz rá.“ Érdemes megállani ezeknél a szavaknál, mert aki ezeket a szavakat mondotta, csak azon ezreknek a tolmácsa volt, akik ma minden régi, ősi hagyománnyal és szokással szembehelyezkednek. Megfigyelésre méltó dolog, hogy a napi lapok ma már külön rovatot nyitottak a böjti mulatságoknak. A farsang kiterjesztette határait s elhódítja lassanként a böjtöt. Közönséges dolog ez ma már. Mert minden megszokott dolog, minden szokás közönséges. És éppen mert közönséges már, azért jogosít fel annak a konstatá- lására, hogy a farsangi s böjti időszak között lévő választófalak eme ledöntése a hagyományokkal szemben ellenséges korszellemnek a következménye. Ledőltek a választófalak. Egy befejezett munkáról van itt szó, melyet nem lehet visszacsinálni. A való élet ma már leszámolt a farsang és a böjt határidejével. Nekünk pedig le kell számolnunk e jelenséggel El kell fogadnunk azt az elemi igazságot, hogy a vallásosság megmentése és biztosítása r.em a formák megtartásában áll. És hogyha egyszer az emberi lélek bizonyos választófalakat ledöntött, akár azzal a gondolattal, hogy vallásosságának azokra nincs szüksége, akár pedig, mert lelke a vallás melegét többé nem érzi, akkor be kell látnunk, hogy azt az embert a vallásnak nem úgy tartjuk meg, ha az általa lerombolt formák megtartására szorítjuk. Ami egyszer eltörött akár a fizikai élet, akár a lelki élet terén, abból sohasem lesz többé természetes, tehát egészséges egész. AAit tegyünk tehát? A fejlődést visszacsinálni aligha lehet. Böjtöt határidőhöz kötni többé aligha tudunk. Hanem igenis meg kell ragadnunk azt a gondolatot, hogy „a jövő emberében akkor ébred fel a mulatás vjgya vagy az elmélyedés szent elhatározása, amikor arra egyéni oka vagy szüksége lesz“, itt kell s így kell valahogy a böjt számára megtartani ezeket az embereket. . Jövő emberiről beszélnek ők. E kijelentésükkel bevallják, hogy szükségük van a jelenben valamire, hogy ama bizonyos egészséges jövő embere csakugyan olyan lehessen, amilyenről ma még csak ábrándoznak. Mi az, amire szükségük van? Nem azoknak a lerombolt választófalaknak visszaállítására, hanem egy új életideálra. Nos, itt találkozik a mai ember vágya a keresztyén vallás eszményi követelményével Jézus, mint mindenben, úgy e téren is ennek az eszménynek is a megvalósítója. Jézust állítsuk oda életideálul az eszmény és cél után kapkodó mai ember elé s hirdessük neki, hogy: Rendezd be az életed Jézus módjára. Legyen lelked mozgatója a szeretet, így majd eléred azt, amit elérni szeretnél, akkor fogsz örülni, amikor szíved erre hajt: ez lesz a te farsangod ; akkor élsz az önvizsgálódás munkájának, amikor a lelkednek szüksége lesz rá: ez lesz a te böjti időszakod. Reánk pedig e változott helyzetben az a kötelesség várakozik, hogy ne a ledöntött formák felállításának
