Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-04 / 10. szám
1911. március 4. Evangélikus Lap. 1Ü. sz. 5. oldal megkapja a felmentő ítéletet és a 23. § utolsóelőtti bekezdése alapján, valószínűleg újabb be- sugás alapján megsemmisíti az egyházi törvényszék ítéletét és a közigazgatási bizottság kiküldött tagjának közreműködésével új eljárást és ennek alapján újabb határozathozatalt rendel el. Látjuk, hogy az iskolaügyi törvény az elemi tanítók feletti fegyelmi hatóságot és bíráskodást elvben az egyházi hatóságoknak meghagyta, de a fegyelmi jog gyakorlásának az a módja, amely szerint a miniszter az eljárás bármely stádiumában abba bcleavatkozhatik, felfüggeszthet és büntethet, és az egyházi hatóságok határozatait tetszés szerint megsemmisítheti, sokkal inkább sérti autonómiánkat és sokkal inkább kisebbíti a mi egyházi hatóságaink tekintélyét, mintha a törvény a tanítóink feletti fegyelmi bíráskodást egészen kivette volna a kezünkből. Micsoda tisztelete legyen annak a tanítónak egyházi hatósága előtt, aki látja, hogy ennek Ítéletét a miniszter egy tollvonással megsemmisítheti ? és miért fáradjon és vesződjön az egyházi bíróság vizsgálattal és Ítélkezéssel, mikor a miniszter az ő munkáját, ha akarja, semmibe sem veszi, és halomra döntheti ? Bizony nem csodálkoznánk azon, ha egyházi bíróságaink ezen törvénnyel szemben a törvénykezési sztrájkot alkalmaznák. Ha nem az lesz jog és igazság, amit mi annak találunk, hát vizsgáljon és Ítéljen a miniszter. Akkor legalább nem leszünk kitéve annak a megaláztatásnak, hogy Ítéleteinket a miniszter megsemmisíti. A legerősebben belenyúl továbbá autonómiánkba a 21. §. azon rendelkezése, hogy a tanító alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásától függ, ha az állam a tanító alapfizetésének kiegészítéséhez 2(X) koronát meghaladó államsegéllyel járult; úgyszintén azon további rendelkezés, hogy a miniszter új választásra való felszólításának eredménytelensége után a tanítót az iskolafcntartó további meghallgatása nélkül maga a miniszter nevezi ki, és amely szerint a 200 koronát meghaladó államsegélyt élvező községi elemi iskolák tanítóinak választása körül felmerült vitás ügyek végérvényes elintézése a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Ezen törvény az autonómiánknak lényeges és sarkalatos alaptörvényeink által biztosított azon elvét, hogy lelkészeinket és tanítóinkat magunk választhatjuk, teljesen lerontja és egyházi tisztviselőinket a miniszteri abszolutizmus alá helyezi, még pedig nem abból a dicséretes indokból, hogy ezt a haza és magyar nemzet érdeke megkívánja, hanem kizárólag a miniszteri omnipotentia növelése érdekében, melyet a magyar állam azon az áron vásárol meg, hogy szollani, hogy érthetné meg már ennek panaszát a Király ? úgy ha a dolog maga valóságában tudtára adatnék: de az Inetantiára Parantsolat jön a Vármegyére, hogy investigállyák {vizsgálják meg] a dolgot ’s a mint talályák küldjék fel: Itt az Investigator R. Catholicus contra Pars [ellenfél], de e nem elég hanem a Clerus- nak is ott kell lenni; úgy investigalyák osztán s úgy referályák a dolgot, hogy az ártatlan vétkezett, az erőszaktévő pedig törvényesen tselekedett ezt küldik osztán a Felséges Udvarhoz, és úgy a Királyai az ártatlant meg sententiáztatják: A Király ártatlanul cselekeszik mert úgy hozta a törvényt a mint informáltatott: nemis lehet azt kívánni, hogy sok ’s nagy országos dolgokban foglalatos lévén a Király maga mindennek végére járhasson. Már illyetén veszedelmes Circumstantiakban lévén a Protestánsok dolga, ’s ekképpen el záratva lévén a Thronustol, nem lehet csudalni, ha tsak századik Párticularis Instántiára jöjjön favoralis resulutio [kedvező végzésj: és eppen abba kell modot keresni, hogy a Thronussal, ügyünknek igasságát megesmértessük. Az Isten kezében vagyon a Királynak szive az Isten képiben ítél a Király, lehet reménység, hogy a Porbol-is támaszt az ISTEN oszlopot az Igasságnak. Az Uralkodó Felségnek különös kegyelmeit ugyan tsak nyilván tapasztalyuk azokban d dolgokban melye két magok valóságokban megértett: Talalyunk azért abban modot hogy ügyünket ’s nyomattatott állapotunkat voltaképpen a Thronus meg tudhassa : végre 1° Szükséges hogy magunkat rendbe szedjük egyet értsünk, egy szivvel lélekkel munkálodjunk: de távól vagyunk egymástól az országnak négy szegeleteiben, négy superintendentiában, mindnyájan soha őszve nem jöhetünk azért talán leg hasznosabb volna. 2° Ha a négy Superintendentiából állítanánk fel egy tanátsot, vagy-is Consistoriumot, arra választatott különös tudományu és példás kegyességű mind egyházi, mind világi személyekből, melly-a publicumot (közös ügyeket) folytassa, dolgainkat jo rendbe szedje, és azokat magok valóságában az uralkodó felségnek bé adja: Hogy pedig ennek munkája hasznos lehessen, és a dolgok magok valóságában Ő Felsége eleibe vitethessenek, mivel az egesz Consistorium a Thronus eleiben nem mehet, szükséges hogy ezen Consistorium- nak légyen egy Praesesse [elnöke], még pedig olyan a ki nem tsak az hogy a Consistoriumnak tagjaival cor- respondeályon, de még convocálhassa-is azokat: ’s a mit communiter [közösen] el végeznek, azt vagy maga személyében vagy a dolognak circumstantiai és mivoltahoz kepest a Consistoriumtól deputálandokkal vigye
