Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton előszava

beillenének disznópásztornak vagy kutyapecériiek, mint a lelkek gondozóinak és pásztorainak. És ha legalább azt megtennék, hogy miután a zsolozsmák hiábavaló, vesződséges mormolásától megszabadultak, azok helyében reggel, délben és este akár a kátéból, akár az imádságos könyvből, az Üjszövetségből, vagy máshonnan a Bibliából egy vagy két lapot elolvasnának, s magukért, valamint híveikért egy Miatyánkot elimádkoznának; hogy így mégis tisztelettel és hálával lennének az evangéliom iránt, amely őket oly sok tehertől és nyűgtől megszabadította és valamelyest szégyenlenék magukat, hogy ebek és disznók módjára az evangéliomból nem ragadt rájuk más, mint ez a rothadt, ártalmas és aljas testi zabolátlanság. A tömeg amúgy is igen keveset ád, sajnos, az evangéliomra és minden jóigyekezetünk mellett is édes-keveset tudunk elérni: mire mehetünk, ha most is olyan hanyagok és lusták leszünk, mint amilyenek a pápaság alatt voltunk. Hozzájárul ehhez az elbizakodottságnak és elteltségnek az az undok és dögletes nyavalyája, miszerint sokan azt vélik, hogy a káténál könnyebb sincs, hogy ezt az együgyűséget egyszeri átolvasásra megtanulják; a könyvet a sutba dobják s azután még kezükbe venni is átallják. Bizony manapság még a nemesek közt is akadnak fösvény parlagi lelkek, akik azt állítják, hogy sem lelkész, sem igehirdető nem kell, minden benne van a könyvekben, azokból mindenki maga megtanulhatja. Ezért azután könnyű szívvel pusztulni hagyják a paróchiákat, a lelkészek és igehirdetők pedig éppen csak hogy éhen nem halnak miattuk. Ahogyan az ostobabolond némethez illik; mert mi köztünk németek közt vannak ilyen förtelmes emberek és kénytelenek vagyunk ezt eltűrni. Magamról szólva, én, jóllehet doktor és igehirdető vagyok s azt hiszem, sem tudásban, sem tapasztalatban nem maradok el azok mögött, akik olyan vakmerően elbizakodtak, mégsem szégyenlem a gyermekeket utánozni, akiket a kátéra tanítanak, s reggel, vagy mikor időt szakíthatok, szórói-szóra elmondom a Miatyánkot, a tízparancsolatot, a Hiszekegyet, zsoltárokat, stb. Ezenkívül még naponként olvasnom és tanulnom kell s mégsem tudok 6