Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Az első parancsolat. Ne legyenek idegen isteneid

Ezt most kissé erősebben ki keli színeznem ellentétes példákkal, hogy mindenki megértse s magának jól megjegyezze. Sok ember azt gondolja, hogy van Istene s mindene, ha pénze és jószága van. Abban bízik és azzal kevélykedik, de oly rendületlenül és oly magabiztosan, hogy mindenkit semmibe vesz. Lásd, ennek is van Istene, a neve Mammon, tehát pénz és vagyon. Testestől-lelkéstől ennek adja magát; ez a legnépszerűbb bálvány a földön. Akinek van pénze és vagyona, biztonságban érzi magát. Vidáman és rettegés nélkül él, mintha a Paradicsom kellős közepében laknék. Viszont, akinek nincs, az kétségbeesik, elcsügged, mintha Istenről sohasem hallott volna. Abból a fajtából ugyanis nem sok akad, akik vidámak és bátorságosak, nem búsulnak és nem panaszkodnak, lia a pénz istene fukar kezekkel mér is nekik. Mert az az érzület hozzátapad az emberi természethez és elkíséri egész a sírig. így vagyunk azzal is, aki abban bizakodik, azzal kevélykedik, hogy neki valami kiváló képessége, esze, hatalma, nagyszerű összeköttetése, barátja és becsülete van. Ennek is van istene, de nem az egyetlen igaz Isten. Megint láthatod, mily elbizakodott, vakmerő és öntelt lesz az ember az efféle előnyök alapján s mennyire kétségbeesik, ha ilyenekkel nem rendelkezik vagy effélékben veszteséget szenved. Azért újból mondom, hogy ennek a parancsolatnak helyes magyarázata ez: Hogy Istenünk van, az azt teszi, hogy van valakink, akiben szívünk teljesen megbízik. Hasonlóképen vizsgáljuk azt is, amit eddig szoktunk tenni elvakultságunkban a pápaság alatt. Ha valakinek fájt a foga, böjtölt és szent Apolloniához folyamodott. Ha valaki tűzveszedelemtől félt, akkor szent Lőrincet választotta védőszentjéül; ha valaki dögvésztől félt, akkor fogadalmat tett szent Sebestyénnek, vagy szent Rókusnak. S így még számtalan útálatosság van szokásban, mert mindenki kiválasztja a maga szentjét, azt imádja s szükség idején segítségül azt hívja. Ide tartoznak azok is, akik még botrányosabb üzelmeket folytatnak: az ördöggel szövetkeznek, hogy meggazdagítsa, hogy szeretkezéseikben segítse őket, őrizze meg marháikat, s kerítse elő elveszett tárgyaikat stb. Ide tartoznak az igézők 15