Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
Összefoglaló kitekintés
140 Az Újszövetség színgazdagsága arról győz meg bennünket, hogy Isten szeretetének nincs határa. Az ő szeretete hűséges szeretet, tehát bárhogy alakuljon valakinek az emberi jövője, vagy a mai emberiség jövője, számíthatunk egyénileg is, az emberiségre nézve is az Isten szeretetének a hűségére, és ennél nagyobb biztosíték a jövőnkre és az emberiség jövőjére nem lehet. Isten kegyelme Krisztuson át reménységet ad nemcsak a földi jövőhöz, hanem az örök jövőhöz is. Az eljövendő örök élet, a halálon túl ránk váró elképzelhetetlenül boldog létállapot, az Isten-közelség bizonyosságát ébreszti bennünk Isten kegyelme, amely Krisztuson át ragyog felénk. Azt a tudatot, hogy hátra van a földi élet után Isten kegyelme teljességének a megtapasztalása. Hiszen ebben a földi életben, amelyet bűn, nyomorúság, szenvedés kísér, ha van benne sokszor öröm is, az Isten kegyelmének a teljessége még nem bontakozott ki. Isten örökre szereti a világot és az embert, mindnyájunkat. Ez a földi és végső reménységünk, a halálon túl törő reménységünk forrása és tartalma egyaránt. Keresztény gyülekezet! Ez a karácsonyi istentisztelet el fog hangzani azoknak a távollevő testvéreinknek az otthonában, akiket öregség, betegség tartósan a szobájukhoz köt, pedig szeretnének itt lenni. Ez az otthonaikban magnetofonról elhangzó istentisztelet elviszi hozzájuk a hírt, hogy Isten kegyelme ragyog rájuk is Krisztuson át. Legyen ez számukra bíztatás, vigasztalás, erő. Magánjaikban, beteségükben, terheik alatt, elfogyó életük közben ragyog rájuk Isten végtelen kegyelme, s ez számukra biztatás, mert az ő bűnbocsátó, törődő, gondviselő szeretetét jelenti. Türelemre, bizakodásra neveli őket, és megtölti elvehetetlen reménységgel: az Isten szeretetének mindhalálig tartó hűségében és az eljövendő csodálatos örökkévalóságban való bizonyossággal. Véletlenül a kezembe került egy, két évvel ezelőtti írás az Elet és Irodalom-ból. Az ismert író néhány mondatát idézem: „Jézust egy szeretetlen időszak karácsonyain - az ötvenes évekre gondolt, amelyek jóval mögöttünk vannak - már ki akarták cserélni. Mikulásra, Télapóra, KÖZERT-reklámemberre. Fux Rezső villanyszerelőre, aki munkaidő után, a csemegebolt raktárában püspöknek öltözött. A kettős ünnepet is elvágták, s felét egy másik jeles ünnephez csatolták. A csend estéjén a vendéglátóiparban kabarékat rendeztek. De jobbára csak a karhatalom ődöngött az üres helyiségekben. Közülök is azok, akik éppen szolgálatban voltak. Az eszmeileg jól átgondolt stiklik nem sikerültek. Karácsony mélyebben vésődött az emberek tudatába, emlékeibe, múltjába, sem hogy hivatalos tollal át lehessen írni". Nos, nem csak karácsony hagyományát, hangulatát nem lehet kiiktatni a keresztény múltú országokból, Jézus Krisztust sem lehet kitörölni a világból. Azt a Jézus Krisztust, akinek születésében, földi életében, szenvedésében, halálában, feltámadásában az emberiségre ráragyogott az Isten üdvözítő kegyelme. Isten kegyelme kitörölhetetlenül ragyog Krisztus által a világ fölött. Ámen." Könyvem olvasói számára néhány megjegyzést fűzök a prédikációhoz, az előzőkhöz kapcsolódóan is. A prédikáció szövegén nem módosítottam, hanem úgy közlöm, ahogyan az élő beszédben elhangzott, a készakart ismétlésekkel együtt. Az igehirdetés hallgatóját ez nem zavarja, sőt segíti, hogy „a szívében forgassa" (ezt a
