Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
JÁNOSI IRATOK
JÁNOSI IRATOK JÁNOS EVANGÉLIUMA János evangéliuma az újszövetségi kutatást a legnagyobb talány elé állítja.,Ahogy an Midas király kezében minden arannyá változott, úgy majdnem minden problémává válik, ami ezzel az evangéliummal kapcsolatos" (E. Käsemann). Sehol az Újszövetségben nem lehetségesek olyan ellentétes értelmezések, mint itt. Apostol vagy eretnek műve? - ilyen és ehhez hasonló alternatívákkal találkozunk a körülötte folyó írásmagyarázati vitában. Lesznek ebben a fejezetben meghökkentő' megállapítások, de annál inkább megvilágosodhat előttünk ennek az evangéliumnak különleges jelentősége. János evangéliuma is Jézus történetéről szól, de jelentősen különbözik az első három evangéliumtól. Márk, Máté és Lukács evangéliuma sem egyformák, mégis joggal nevezi őket a telológiai tudomány szinoptikus, azaz párhuzamos („együttlátó", rokon) evangéliumoknak. A szinoptikusok tudósítása szerint a felnőtt Jézus egyszer ment Jerzsálembe, s pár napot töltött ott halála előtt. János evangéliuma szerint négyszer tartózkodott Jerzsálemben ünnepek alkalmából. A szinoptikus szerint Jézus csak Keresztelő János börtönbe vetése után kezdett munkálkodni; János evangéliumának írója egymás mellé teszi működésüket egy darabig, és hangsúlyozza, hogy Jézus kezdetben szoros kapcsolatban állt Keresztelő János mozgalmával, s keresztelt is (3,22-23; 4,1). Egyes események más helyen szerepelnek a párhuzamos evangéliumokban és János evangéliumában. így például a templomtisztítás a szinoptikusokban Jézus működésének a végén, Jánosnál az elején történik. Az úrvacsora szereztetése János evangéliumában hiányzik, helyette a lábmosás jelenete szerepel az utolsó vacsorán. A negyedik evangélium szerint Jézus halálának napja arra az időre esik, amikor a templomban levágják a páskabárányt; a szinoptikus tudósítás egy nappal későbbre teszi Jézus megfeszítését, mert az utolsó vacsorát páskavacsoraként írja le. A legtöbb szinoptikus történetnek nincs párhuzamos elbeszélése Jánosnál, viszont a negyedik evangélium Jézus egyéb csodáiról is beszámol. János olyan jézusi mondásokat és beszédeket közöl, melyek jellegükben és tartalmukban eltérnek Márk, Máté és Lukács tolmácsolásától. Jánosnál teljesen új fogalmakat, megnevezéseket találunk, melyek idegenek az őskereszténység általános szókincsétől. Az eltéréseket János evangéliuma és a párhuzamos evangéliumok között helytelen lenne kiegyenlíteni, összhangba hozni. Ez a próbálkozás nem vezet megnyugtató eredményre, s eltakaija azt a tényt, ami a különbségeket okozza: a negyedik evangélium más őskeresztény hagyományra támaszkodik, s írója sajátos teológiai eszmevilágban él, amelyet jánosi gondolkodásnak nevezünk. A János-evangélium más voltának fő oka abban a személetmódban rejlik, ahogyan írója tanítványaival együtt - így szoktuk nevezni: a jános kör - visszatekint Jézus életére. A jánosi szemléletet meghatározza az a szellemi környezet, amellyel párbeszédet kell
