Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

PÁL APOSTOL

Pál apostol 33 Rómába készülése eló'tt (Róm 15,19). Avég közeli várása sietteti, hogy az akkor éló' nemzedékhez, zsidókhoz és pogányokhoz eléljen Krisztus örömhírével. De két nagyon fontos vonás elválasztja az apokaliptikusoktól. Bár vesz át elvétve apokaliptikus képeket az őskeresztény hagyományból (IThessz 4,13-18), a hangsúly nem a leírásokon van, hanem a Krisztussal való közvetlen találkozáson. S bármennyire bizonyos Krisztus dicsőséges jövetelének közelségében, nem az idó'i számítgatás nyomja rá bélyegét feszült várakozására, hanem a megvalósulás tartalma. A VÉGSŐ JELEN Ezt a szokatlan meghatározást próbálom adni a jelen időeszkhatologikus voltának kifejezésére, mely Pál igehirdetésének jellegzetessége. Az az isteni esemény, amely Jézus Krisztus halálában és feltámadásában végbement, meghatározza a jelent, el egészen az utolsó napig. Ezért Krisztus óta minden idő eszkhatologikus jelen. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme új jött létre" (2Kor 5,17). Az új teremtés, amelyet az őskeresztény apokaliptikus reménység az utolsó napokban vár - „íme újjá teremtek mindent" (Jel 21,5) -, a Krisztus-esemény által bizonyos értelemben a jelen valósága lett. Akorinthusi levélből fentebb idézett két mondat közül az első az egyénre vonatkozik. A második azonban már egyetemes érvényű, sőt kozmikus vonatkozású. Nemcsak üdvjövőról beszélhetünk, hanem üdvjelenről is. A „Krisztusban" jellegzetes páli kifejezés: a Krisztus halála és feltámadása által meghatározott létet jelenti (Lohse). A New Being - ahogyan Tillich magyarázza. Az „új teremtés" nem egyszerűen megváltozott életet jelöl, ahogyan érteni szokták a keresztény ember új életére. Azt az új létet fejezi ki, amelybe Jézus Krisztus halálának és feltámadásának üdveseményével kerültünk. Az eszkhatologikus, végsőjelen ezt az új létet foglalja magában. Vagy más páli fogalommal, amelyet örökölt: új világkorszak az elmúló evilág helyett (lKor 7,31ben az „elmúlik" jelenidő. Tehát: ez a világ már múlóban, Isten jövendő világa, az új teremtés már jelen van.) Az új, isteni világkorszak első jele, a feltámadás nyitánya, Krisztus feltámadása volt. További jele a Szentlélek működése (már az Ószövetség a Lélek kiáradását az utolsó napokban várta). Az új világ eseménye a megdicsőült Krisztus jelenléte a Szentlélek által. A Szentlélek nyilatkoztatja ki Istennek Krisztusban véghezvitt üdvcselekvését. Ugyanígy a jelen eszkhatologikus valósága a keresztről hangzó ige, s Istennek általa meghirdetett kegyelme, szeretete. Ilyen nem-evilági valóság a földön a Krisztus-hit, az Egyház, és sorolhatnám a végső jelen további ajándékait. Pál értelmében azt mondhatjuk, hogy Jézus Krisztussal egy új dimenzió hasította át a történelem idősíkját, a transzcendens dimenzió. A VÉGSŐ JÖVŐ ÉS JELEN FESZÜLTSÉGE Pál apostol rendkívüli teljesítménye: úgy hirdette az eszkhatologikus jövő és az eszkhatologikus jelen valóságát, hogy a kettőt egyensúlyba hozta a keresztény ember hitében és életében. Úgy várta Krisztus közeli dicsőséges jövetelét, hogy közben tele vannak levelei a keresztény gyülekezet és ember mindennapi feladataira való figyelmeztetéssel, a közösségi kapcsolatok erősítésével és mindenekfölött