Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
Az Újszövetség keletkezése
10 Az Újszövetség színgazdagsága Vannak a lelkészek és a nem teológiai végzettségű egyháztagok között, akik féltik a Biblia isteni tekintélyét a történeti kritikai kutatástól. Személyes tapasztalatom szerint, mely másodéves teológiai hallgató koromra nyúlik vissza, valóban hitbeli küzdelmet jelenthet az a fordulat, amikor az addig személyes áhitatul forgatott Biblia tudományos boncasztalra is kerül. De minél jobban tárul fel eló'ttünk a Szentírás történeti háttere és tudományos magyarázata, egyre alázatosabb hittel vesszük kézbe, és Isten beléje rejtett mondanivalójának egyre mélyebb titkai jönnek napvilágra. Megfigyelhető'különben, hogy az Újszövetséget kutató teológusoknak egy része - erósen kisebbségben vannak ugyan, de nem ez számít a következő' véleményformálásunkban - hajlik arra, hogy lehetőleg minél többet „megmentsen" az Újszövetséggel kapcsolatos hagyományos egyházias felfogásból. Eredményeiken érződik ez a jószándékú és nyilván meggyőződésükből, lelki alkatukból folyó tendencia. Nyomukba lépnek hasonló konzervatív gondolkodású lelkészek, egyes bibliaolvasó hívők. Ez az alapjában véve nemes szándék azonban olyan előfeltételt vihet bele öntudatlanul teológiai szemléletükbe, mely eleve visszatart merészebb, de igazabb eredmények felhasználásától. Szeretném óvni az elfogulatlan olvasót attól, hogy „hitetlennek" minősítsen egyes újszövetségi kutatási eredményeket vagy feltevéseket azért, mert azok a vizsgálódást egyedül a történeti igazság mértéke alá helyezik. Egyébként ismételten megfigyeltem, hogy sokszor éppen a legmerészebb tudományos álláspontot képviselő tudósokból ütközik ki a mély személyes hit. Az Újszövetség kritikai szemlélete hitünket tisztábbá teszi és erősíti. Az Újszövetséget fátyol borítja. A leplet pusztán külsőleg jelzi, hogy a rendkívül széles és mélyreható kutatások kétségtelen eredményei ellenére fennállnak eltérő vagy egymással ellenkező tudományos feltételezések, kideríthetetlen adatok, megfejthetetlen problémák. Ezek közül a soha le nem zárulható vizsgálódás sokat tisztáz majd. A fátyol azonban nem csupán történeti jellegű, sokkal inkább az Újszövetségből magából adódik. Amint látni fogjuk, az egyes iratoknál másképpen és másképpen jelentkezik. Mielőtt az Újszövetség iratainak keletkezését közelebbről szemügyre vennénk, gondolkozzunk el a belülről szövődött fátyol tényén és értelmén: Isten nem engedi, hogy a szent iratokkal mintegy kezünkbe vegyük őt, s szavát egy könyvbe fektetve birtokoljuk. Isten nem adja ki ezt a könyvet kezéből. A fátyol* a hit alázatára, nyitottságára, Istennek való bizodalmas kiszolgáltatottságunkra figyelmeztet. Térdre kényszerít. Amint az ószövetségi történetben olvassuk, amikor Mózes az égő csipkebokorból hallotta az Úr hangját: „Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állasz" (2Móz 3,5). Erre a rejtélyekkel teli szent földre indulunk. Amikor kinyitjuk az Újszövetséget, elején az evangéliumokat találjuk. Nem ezek az Újszövetség legrégibb iratai, de Jézus földi életéről szólnak, s ezért méltán helyezte őket a szent iratok élére az egyház a 2. században. A négy evangélium * Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy a „fátyol", „lepel" ebben az írásomban saját illusztráló képem, és nem azonos a 2Kor 3,12-18-ban szereplő bibliai szóval. Ott Pál apostol arról szól, hogy az Ószövetség népe nem veszi észre a törvény múlandó szerepét, míg Krisztust el nem fogadja. Az Újszövetségre is érvényes - erről e fejezet végén szólok hogy a Krisztus-hitben tárul fel igazi értelme. A továbbiakban a fejezet jegyzetszámai a szakkifejezések magyarázatára utalnak a 18. oldalon.
