Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
ségesnek tartja megalapozását. Ez úgy történik, hogy rámutat olvasói keresztyén állapotának meglevő örvendetes valóságaira. Tudatosítja bennük keresztyén hitük és életük objektív és szubjektív tényeit. Az első részlet (12—14. v.) kétszer háromsoros strófát tartalmaz, ismételt jeléül annak, hogy a szerző írásának sajátosságához tartozik a gondolatritmus. Háromszor ismétlődik: „Írok nektek" (12—13. v.), majd újra háromszor: „Írtam nektek" (14. v.). Az utóbbinál a formai változatosság kedvéért használ a szerző múltra mutató igealakot, noha ezzel is a jelen levelére céloz (az aorisztosz itt praesens jelentésű). Ezért a fordításnál a 14. versben is az „írok" alakot használom, mert ez itt a görög ige jelentése. Az a feltevés, hogy a múlt idő használatával János neve alatt szereplő más újszövetségi levélre vagy az evangéliumra, illetve elveszett, ismeretlen levélre utalna a szerző, ellene mond az összefüggésnek: a 12—14. vers egyöntetűen adja az alapot és a hátteret az időszerűnek érzett lelkipásztori intelemhez, az olvasók keresztyén hitének és életének méltatásával. Ókori görög levelekben is előfordul az „írtam" forma a jelen levélre vonatkozóan. Ismerünk magánleveleket a második századból ilyen fogalmazással. Az „írok nektek" után a szakaszban olyan kötőszó kapcsolja a tagmondatot, egymás után hat esetben, amelynek két jelentése jöhet számba ezen a helyen. Ε kötőszó közlést, mondást jelentő igék után a tartalom megjelölésére szolgál (W. Bauer). Ebben az esetben a „hogy" kötőszóval kellene fordítanunk, ezzel az értelemmel: Írom nektek, hogy meg vannak bocsátva bűneitek stb. Ez a fordítás azonban elfedné azt a tényt, hogy a szerző mondanivalója tulajdonképpen csak később következik (15—17. v.), s az „írok nektek" ismételt megállapítás után következő magyarázó mondatok a háttért világítják meg. és mondandó intelme alátámasztását szolgálják. Ezért a „hiszen" kötőszóval fordítottuk, mert olyasféle értelme van az eredetiben az ismétlődő szerkezetű fogalmazásnak, mintha ezt mondaná a szerző: Írok nektek mint olyanoknak, akiknek meg vannak bocsátva bűneik stb. A használt kötőszóval egyfelől hangsúlyozza, hogy az olvasók keresztyén voltának örvendetes tényei adnak neki alapot és lehetőséget levele írására, a soron következő intelemre (15—17. v.). Másfelől fel akarja hívni olvasói figyelmét a felsorolt tényekre (12—14. v.), 87