Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

ségesnek tartja megalapozását. Ez úgy történik, hogy rámutat olvasói keresztyén állapotának meglevő örvendetes valóságaira. Tudatosítja bennük keresztyén hitük és életük objektív és szub­jektív tényeit. Az első részlet (12—14. v.) kétszer háromsoros strófát tartal­maz, ismételt jeléül annak, hogy a szerző írásának sajátosságá­hoz tartozik a gondolatritmus. Háromszor ismétlődik: „Írok nek­tek" (12—13. v.), majd újra háromszor: „Írtam nektek" (14. v.). Az utóbbinál a formai változatosság kedvéért használ a szerző múltra mutató igealakot, noha ezzel is a jelen levelére céloz (az aorisztosz itt praesens jelentésű). Ezért a fordításnál a 14. versben is az „írok" alakot használom, mert ez itt a görög ige jelentése. Az a feltevés, hogy a múlt idő használatával János neve alatt szereplő más újszövetségi levélre vagy az evangéliumra, illetve elveszett, ismeretlen levélre utalna a szerző, ellene mond az összefüggésnek: a 12—14. vers egyöntetűen adja az alapot és a hátteret az időszerűnek érzett lelkipásztori intelemhez, az olva­sók keresztyén hitének és életének méltatásával. Ókori görög le­velekben is előfordul az „írtam" forma a jelen levélre vonatko­zóan. Ismerünk magánleveleket a második századból ilyen fogal­mazással. Az „írok nektek" után a szakaszban olyan kötőszó kapcsolja a tagmondatot, egymás után hat esetben, amelynek két jelentése jöhet számba ezen a helyen. Ε kötőszó közlést, mondást jelentő igék után a tartalom megjelölésére szolgál (W. Bauer). Ebben az esetben a „hogy" kötőszóval kellene fordítanunk, ezzel az érte­lemmel: Írom nektek, hogy meg vannak bocsátva bűneitek stb. Ez a fordítás azonban elfedné azt a tényt, hogy a szerző monda­nivalója tulajdonképpen csak később következik (15—17. v.), s az „írok nektek" ismételt megállapítás után következő magyarázó mondatok a háttért világítják meg. és mondandó intelme alá­támasztását szolgálják. Ezért a „hiszen" kötőszóval fordítottuk, mert olyasféle értelme van az eredetiben az ismétlődő szerkezetű fogalmazásnak, mintha ezt mondaná a szerző: Írok nektek mint olyanoknak, akiknek meg vannak bocsátva bűneik stb. A hasz­nált kötőszóval egyfelől hangsúlyozza, hogy az olvasók keresz­tyén voltának örvendetes tényei adnak neki alapot és lehetőséget levele írására, a soron következő intelemre (15—17. v.). Másfelől fel akarja hívni olvasói figyelmét a felsorolt tényekre (12—14. v.), 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom