Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

KITEKINTÉS Mit jelent — szeretni? A szeretetnek sokféle változata van, s mindegyik mélyén valami titokzatos rugó dolgozik. Az édesanya szeretete más, mint az édesapáé, de azonos a gyökere: nem gyermekének szépsége, jósága, tehetsége váltja ki, hanem az a közelebbről megfejthetetlen kapocs teremti, ami a szülőt gyermekével összefűzi. A gyermeki szeretet megint más, de alapjában véve nem pusztán a hála hajtja a kapott szeretetért, hanem az egyszerűnek látszó tény mozgatja: ez az ember édesanyám, édesapám. Így vagyunk a testvérünkkel és rokonunkkal is: közel érezzük magunkhoz. S ha a vérségi köteléken alapuló szeretetnek megvan a misztériuma, hogyne lenne megmagyarázhatatlan a barátság vagy a szerelem?! A sok ember közül miért éppen ehhez kapcsol valakit baráti vonzódás, bizalom? S a másneműek közül mi gyullaszt egymás iránt meleg érzelemre egy bizonyos férfit és nőt? Lelki és biológiai tényezők feltétlenül jelentős szerepet játszanak, de mégis marad a mélyben felderíthetetlen varázs, ami barátokat vagy szerelmeseket egymáshoz vonz. Hasonló eredményre jutunk, ha tágítjuk a szeretet körét, s megfigyeljük olyan változatait, mint a rokonszenves ismerősökhöz, munkatársakhoz fűző érzés, vagy egy nép tagjainak összetartozása. Szeretni nemcsak embereket lehet. Lehet szeretni virágot, állatot, a természetet, sportot, zenét, képzőművészetet, irodalmat, sakkot és kártyát. A mi magyar nyelvünknek igaza van, amikor ugyanazt a szót használja, akár azt mondjuk: szeretem az öcsémet, vagy ezt: szeretem a Balatont, szeretem a barokk muzsikát. A tárgyak, dolgok szeretetében ugyanúgy ott van a titokzatos rugó. Miért szereti az egyik ember Petőfivel az Alföldet, a másik a hegyeket? Nem mindig a születési hely határozza meg. Folytathatnánk a sort. A szeretetben — akár emberek között, akár tárgy iránt nyilatkozik meg —

: ösztönös, mély, benső vágy tör felszínre: vágyom az után, amit vagy akit szeretek, mert örömömre szolgál, életemet gazdagítja, boldoggá tesz. Itt érkeztünk el mindenféle szeretet titokzatos rugójához: szeretetünket az váltja ki — legyen élő vagy élettelen —, aki vagy ami vonzza szívünket, drága nekünk, jólesően érint. Nélküle szürke, hiányos, csonka lenne az életünk. A szeretet a lényem mélyén keletkező láthatatlan mágnes, amely magához akar vonni 76