Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Ebben a versben az „Isten szeretete" magában véve nem árulja el, hogy Istennek irántunk való szeretetéről, vagy fordítva a keresztyén embernek Isten iránti szeretetéről van-e szó. A kettő ugyan — mint a negyedik fejezetben látjuk — egy áramkört alkot, de azért a levél egyes helyein hol az egyik, hol a másik irányára esik a hangsúly. A most olvasott versben az összefüggés alapján egyes kutatók arra következtettek, hogy az Isten iránti szeretetről van szó, mert parancsainak megtartása az iránta való szeretet leghatalmasabb formája. Mégis inkább a másik értelmezést kell elfogadnunk: Isten irántunk való szeretete „jutott teljességre" az igéje szerint élő hivő emberben. A görög ige jelentése: befejezni, bevégezni, teljessé tenni. A mondatban szenvedő igealakban szerepel. Isten szeretete azzal lesz teljessé a keresztyén emberben, hogy cselekszi Isten akaratát a mindennapi életben. Isten felénk forduló szeretete nemcsak bűneink bocsánatát adja, hanem tovább dolgozik bennünk, hogy Istennek engedelmeskedve másokért éljünk. Isten szeretete akkor van jelen hiánytalanul, a maga teljességében a hivő lelkében, ha tettekké válik életében Isten hozzá szóló szava. Az igealak, noha a jelenben meglevő eredmény mozzanatát hangsúlyozza, itt mégsem a befejezett állapotot jelzi, hanem jövőre utaló értelme van (Debrunner). Ez arra figyelmeztet, hogy nem láthatjuk soha befejezettnek keresztyénségünket. Isten tölt meg minket a szeretetével, mely szüntelenül mozdít a szeretetben szolgáló életre. „Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk." Az „őbenne" Jézusra vonatkozik, amint a következő mondat értelme mutatja, „őbenne lenni" a Krisztussal való közösség kifejezése, amely a hitnek és engedelmességnek együttes eseménye. Sőt — tág értelemben használva a jelzőt — misztikus kapcsolatra utal, noha e közösség személyes, akarati és erkölcsi jellege soha nem szűnik meg. Ebben a mondatban ismétlődik a 3. vers megállapítása. Ott Istenre, itt Jézusra vonatkozik: az Istennel, Krisztussal való valóságos közösség ismertetőjele a cselekvő keresztyén élet. (6) „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, neki is úgy kell járnia, amint ő járt." A szakaszban eddig az „ő" — az utolsó mondatot kivéve — Istent jelölte: az Isten megismerését és parancsainak megtartását (3—4. v.), az Isten igéjét (5a. v.). Itt azonban értelemszerűen világos, hogy Jézusra mutat: hiszen a „járt" — életfolytatást jelent (magyarázat 1,6-nál). Ebből a mondatból következik, visszafelé tekintve, hogy az előző versben az „őbenne 74