Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nénk ki értelmét a magyarban: az Istent megismertük és ismer­jük. Ezzel azonban már nem tükröznénk hűen az eredeti szöveg képét, amely egy szóval fejezi ki a cselekvést. Segít viszont a gö­rög igealak értelmének megéreztetésében a „meg" igekötő, hiszen a magyar „megismertük" magában hordja a kettős jelentést: nemcsak ismertük valamikor, hanem megismertük, tehát ismer­jük. (A perfektum igealak fordításánál a jánosi iratokban figye­lembe kell vennünk, hogy az említett görög nyelvi szabály sémi nyelvi háttérrel bíró írónál, mint János, nem vihető keresztül következetesen. Annál inkább, mert a görög köznyelv, a koiné az általános szabályt egyébként is fellazította. Ezt már megfigyel­tük 1,1-nél, ahol a perfektum igealak a szabálytól eltérően elbe­szélő múltat jelöl.) Van ismertetőjele a keresztyén ember életében, hogy Istent megismerte és ismeri. Ez pedig az Isten mindennapi életünkre vo­natkozó akaratának teljesítése. Nem részletezi a levél írója Isten erkölcsi rendelkezéseit. Mondata, mint láttuk, nem a tízparancso­latra céloz. János levele úgy tesz nagyon erős hangsúlyt a keresz­tyén ember jó cselekedeteire, hogy meghagyja a keresztyén em­ber igazi szabadságát, melyet — mint a szakasz folytatásában látjuk — nem köt más, csak a szeretet. János úgy beszél Isten parancsairól a keresztyén életben, hogy árnyéka sem kísért a tör­vénynek. A hit és cselekedet problémájával sem foglalkozik, amellyel Pál annyit küzdött. János számára a hitből vagy csele­kedetekből való megigazulás problémája nem kérdés, annyira egybeforrt gondolkozásában a hit és a cselekvés. (4) „Aki azt mondja: megismertem őt, de a parancsait nem tartja meg, hazug, s nincs benne az igazság." Más szavakkal, de ugyanazt olvassuk ebben a versben, mint 1,6-ban: „Ha azt mond­juk, hogy közösségben vagyunk vele, és a sötétségben járunk, ha­zudunk, és nem cselekesszük az igazságot." Istent nem lehet el­méletileg ismerni. Nem büszkélkedhetünk misztikus élményben nyert istenismerettel sem. Isten ismerete — az Istennel való kö­zösség — életfolyamatot jelent, amely a Jézusról szóló ige hall­gatásában, a Krisztusba vetett hitben és az Istennek való enge­delmeskedésben, legfőképpen a szeretetben megy végbe. Isten parancsait a levél szerint nem megszövegezve kapjuk, hanem életünk menetében magunknak kell leolvasnunk Istennek Jézus­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom