Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

A LEVÉL SZÖVEGE ÉS MAGYARÁZATA Gájosz vendégszeretetének jelentősége 1—8. vers (1) Az öreg a szeretett Gájosznak, akit én igazán szeretek. (2) Szeretett (testvér), kívánom, hogy mindenben jól menjen a dolgod és egészséges légy, amint a lelkednek jól van dolga. (3) Mert örültem nagyon, amikor testvérek jöttek és tanúságot tettek a te igazságodról, ahogyan te valóban jársz. (4) Nincs nagyobb örömöm annál, hogy hallom: a gyermekeim az igazságban járnak. (5) Szeretett (testvér), hűségesen cselekszel (mindazzal), amit csak végzel a testvérekért, méghozzá idegenekért, (6) akik tanúságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; jól fogsz cselekedni, ha Istenhez méltóan ellátod őket a továbbutazáshoz; (7) mert a Névért indultak útnak, (és) semmit sem fogadnak el a pogányoktól. (8) Nekünk kell tehát felkarolni az ilyeneket, hogy munkatársai legyünk az igazságnak. (1) „Az öreg a szeretett Gájosznak, akit én igazán szeretek". A levélíró — mint második levelében — „az öreg" megjelölést alkalmazza magára (lásd második levél bevezetésében és első verse magyarázatánál). A jánosi hagyomány őrzője, szélesebb egyházi terület kiemelkedő tanítója írja a levelet Gájosz nevű, másutt lakó keresztyénnek. Gájosz egy ismeretlen keresztyén gyülekezet jelentősebb tagja. Ezt nemcsak a levél befejezése mutatja, melyben keresztyén baráti köréről van szó, akik hallgatnak rá, hanem már az a körülmény is jelzi, hogy a szerző alkalmasnak találja munkája támaszául az idegen gyülekezetben. Az Újszövetségben előforduló másik három Gájosz egyikével sem azonos a személye (Csel 19,29. — Csel 20,4. — R 16,23. 1 Κ 1,14). Gyakran előforduló, megszokott név. Gyülekezeti tisztséggel nem rendelkezett. A levél címzése egészen rövid, ami az Újszövetség levelei között leginkább hasonlóvá teszi a fennmaradt görög és római magánlevelekhez. Hiányzik a szokásos egyszavas üdvözlés, amely csak egészen 285