Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

lölések is éppen a titok mélységét jelzik. Az írónak meg kellett éreztetnie, hogy másról van szó, mint kora vallásos világának közismert, hasonló jelenségeiben. Ezt a „mást" csak olyan vallásos fogalmakkal írhatta körül, amelyeket megért hellénisztikus szellemi környezetben élő olvasója. Isten küldöttéről szóló mítoszok és az istenséggel egyesülést kínáló kultuszok világában, hasonló fogalmakkal az attól merőben eltérőt, újat és páratlant leírni, ugyanakkor a megértetés kedvéért sem költeni új mítoszt, haneiti megőrizni a felfoghatatlan titkot érintetlenül —, ezt próbálta itt a levélíró. Csoda-e, hogy a fogalmazás bonyolultnak és erőltetettnek sikerült? Csak az a lényeges, hogy tartalmi mondanivalóját mégis kifejezze vele. (1) „Ami" — ezzel a szóval indul a bevezetés. Nem kétsége.» a folytatásból, hogy Jézus Krisztusra vonatkozik, tehát nyelvérzékünk ,,aki"-t kívánt volna. Ámde az író nem egyszerűen Jézusról akart szólni, hanem arról a különleges eseményről, amely általa végbement. A görögben semlegesnemű „ami" szócskával átfogja egyszerre Krisztus személyét, életének történetét és annak jelentőségét. Ez a hármas vonatkozás mind benne van a kezdő mellékmondat szürke vonatkozó névmásában. Jánosi stílussajátosság, hogy a semlegesnemet néha személyekkel kapcsolatban a hímnem helyett, vagy azzal váltakozva, használja (J 4. 22—23. 1 J 5,4—5). ,.kezdettől" — nem a ..keresztyénség történeti kezdetére" (Η. H. Wendt). hanem Jézus Krisztus örökkévalóságára vonatkozik. Egybecsendül János evangéliumának első mondatával: „Kezdetben volt az Ige". Ez a ..kezdet" nem az első időpont, mint amit általában a szó jelöl, hanem minden időn túllevő őseredet, melyről nem lehet idői kijelentést tenni. Az egyik kutató „abszolút kezdetnek" nevezi (H. Conzelmann). Jézust nem lehet beszorítani az idő határai közé. ahogyan egy emberi élet lepereg a születés és halál között. Krisztus születése előtti létét (teológiai szakkifejezéssel: preegzisztencia) Jézus főpapi imájában ragadta meg legvilágosabban János. így hangzik ez a részlet Jézus ajkán, előre tekintve távozására a földi életből: ..most dicsőíts meg te, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt tenálad, mielőtt a világ lett" (J 17,5). Elárulja ez a mondat, hogy az időt az emberi gondolkozás nem tudja kikapcsolni. A világ teremtése „előtt" — ez idői képzet, mint ahogyan a „kezdet" szó is az. De tartalmi jelentése nem idői jellegű. A „kezdettől" megjelölés ér26