Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

kozóan csupán a keresztyén gnosztikus szemléletet tartalmazza, amit a kinyilatkoztatás egész fényében nem vállalhatunk. Isten és a „sátán" uralmát nem lehet úgy megosztani, hogy a hivők Isten köréhez tartoznak, a Krisztusban nem hivő embervilág azonban a sátán hatalma alatt van. Az utóirat állítását csak részigazságnak vehetjük keresztyén szempontból. A „gonosz" kérdéséről már szóltunk a levél folyamán. Az utóirat e megállapításába belejátszhattak azok a sötét ta­pasztalatok, melyeket az első század fordulóján élő keresztyén­ség a környezetében, Kisázsiában is szerzett. A kis keresztyén gyülekezeteket a pogány vallási kultusznak, a keresztyének ellen irányuló gyűlöletnek, az egyházból kiszakadó tévtanításnak olyan hatalmas méretű árnyai vették körül, ami érthetővé teszi, ha eb­ben a versben a szerző megfeledkezett a világra vonatkozó má­sik, pozitív jánosi szemszögről. (20) „És tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és adott nekünk fel­fogóképességet, hogy megismerjük a Valóságos (Isten)-t". Ε soron következő harmadik hangsúlyos megállapítás középpontjában Krisztus áll. Az „eljött" ünnepélyes vallásos szó az antik korban az istenség megjelenésére a földön. Itt Jézus Krisztus kinyilatkoz­tató és megváltó művére utal. Az „adott nekünk" már az író és az olvasók életében történt eseményre mutat: a mennyei Krisztus megajándékozta őket olyan belső lelki érzékkel, ami lehetővé tette, hogy megismerjék az Istent. Az ember természetes gondolkodási képességének lehetetlen Isten lényének megragadása. Ehhez kü­lön adottságra van szükségünk, ami nem születik velünk. A „fel­fogóképességen" nem a hitet érti a szerző, hanem belátást, gon­dolkozási irányt jelöl vele, amely nélkül nem juthat valaki hitre, Isten megismerésére. Ez a közbeeső láncszem az ember természe­tes gondolkozása és Isten kinyilatkoztatásának megragadása kö­zött. A hit nem egyszerre születik, hanem megismerő folyamat eredménye, amelyre a képességet Krisztustól kapjuk. A szerző nem szól arról, miként lesz mienk e felfogóképesség. Nyilván a Szentlélek megfoghatatlan, titokzatos munkája révén, ahogyan Pál apostol vallotta (1 Κ 2,12). Itt a vers középpontjában annyira Krisztus áll, hogy a szerző az ő közvetlen belenyúlásának tekinti e képesség adományozását. Az „Isten" szót nem említi legtöbb kézirat, hanem így jelöli meg: „a Valóságos". Görög megfelelője az „igazság" (alétheia) szóból képzett melléknév. Az „igazság" jánosi értelemben — aho­251

Next

/
Oldalképek
Tartalom