Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nen minden zsidó tudta, hogy a kiáltásnak messiási vonatkozása van. A második hozsánna kifejezi, hogy a mennyei magasságban megzendül a megerősítő válasz: „hósanna!" (arám és héber nyelven=) Segíts már! Máté megváltoztatja a szöveget (21,9). Dávid jövendő uralma helyére Dávid Fia lép, az eljövendő Messiás. Amikor Jézus a templomba ért, gyermekek a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!" (21,15). Eduard Lohse, a szó magyarázatának írója így értelmezi: a gyermekek az igazi tanítványsereget ábrázolják és előrevetítik a jövendő tanítványokat. Lukács a hellenisztikus olvasói számára érthetetlen hozsannát elhagyja, s helyette ezt a kiáltást közli: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" (19,38) János, mint Máté: „Hozsánna! Áldott, aki az Ur nevében jön, az Izrael királya!" (12,13) János evangéliumában itt nincs ószövetségi idézet, s ez mutatja, hogy a kiáltást közvetlenül a jánosi hagyományból meríti. Az Izrael királyára utalás pedig arra utal, hogy az eljövendőn a bevonuló Messiást kell érteni. 24