Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

értelmet nyeri: a kárhozatra vivő bűn a keresztyének életében az, ha a Krisztus-hitet megtagadják. A szöveg fogalmazásának komolyan vétele azonban nem en­gedi, hogy ennél a megoldásnál megálljunk. A másik magyarázati lehetőség: a korai-katolicizmusnak a zsidó törvényeskedésbe való visszahajlása jelentkezik ebben a gondo­latban. Ε mellett az értelmezés mellett szól a szöveg elemzése, valamint az apostoli atyák irataival való érintkezés. A görög szö­veg fogalmazása arra mutat, hogy nem egyetlen, hanem több­féle kárhozatos bűnről szól az író, tehát nem lehet egyedül a Krisztus-hittől való elszakadásra korlátozni a nevezett bűnt. A halálra vivő és nem vivő bűnről azonos módon egyes számban fogalmaz a szerző (16—17. v.), mivel pedig a nem halálos bűn nyilván nem egyfajta bűnt jelent, a halálos bűn sem egyetlen bűnt foglal magába. Az általános megfogalmazás is (névelő nél­kül: „halára vivő bűn") nehezen lenne összeegyeztethető egyetlen bűnre, a hittagadásra való leszűkítéssel. A használt formula — magyarul: valamilyen bűnnel vétkezni — emlékeztet ószövetségi szóhasználatra, amelyben egyes vétkekről van szó (3 Móz 5,10.13). A „látja" szó is arra a tapasztalásra utal, amikor valaki a másik­nál egy nyilvánvaló bűnt vesz észre. Ezenkívül a levél soha nem említi egy lélegzetre a gyülekezettől elszakadt antikrisztusi eret­nekeket együtt a „testvérekkel", a helyesen hivő keresztyénekkel, mint itt történnék az első magyarázat fennforgása esetén. Ha nem tételezünk fel ismét bizonyos mértékű pongyola fogalmazást, a szöveg szerint több cselekedetbeli bűn lebeghetett a szerző szeme előtt, mely kárhozatra visz. Ezt a feltételezést megerősíti az erős gondolati párhuzam az apostoli atyák irataival, melyekben később megfigyelhetők a ko­rai-katolicizmus hasonló hajtásai. Ε művekben többször szerepel a második megtérés, a másodszori bűnbánat kérdése. A keresztség megtisztít a múlt minden vétkétől, a megkeresztelt ember képes Isten parancsainak megtartására, tehát a keresztyén embernek legalábbis a durva bűnöktől távol kell tartania magát —, ez volt általában a felfogásuk. Ha mégis elkövet súlyos vétket a hivő, erre az esetre vonatkozólag megoszlottak a vélemények az apos­toli atyák között. Az egyik álláspont szerint a keresztség után nagy bűnökre Isten bocsánatát nem lehet elnyerni, csak a minden­napi élet elkerülhetetlen vétkeire. De az irgalmas Isten külön ki­245

Next

/
Oldalképek
Tartalom