Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
nem magyaráz, hanem a szavaknak, gondolatának új fordulatot ad. Ebben a két versben a Szentléleknek a gyülekezeti igehirdetésben Krisztusról tanúskodó munkáját erősíti a keresztség és úrvacsora hasonló szerepe. A három tanú vallomása megegyezik: „s (ez) a három egy". Az igehirdetés, a keresztség, az úrvacsora ugyanarról győz meg: Jézus Krisztus életében, halálában Isten szeretetének megváltó eseménye ment végbe (6. v.; 4,9.14). A második és harmadik „tanúban" is az első tanú, a Szentlélek dolgozik. Felesleges az a vita, vajon a Lélek tanúságtételén a levélíró a Szentlélek belső meggyőző erejét érti-e, vagy az igehirdetés tanúságtételét, mert ezt a szembeállítást a jánosi gondolatvilág nem ismeri. Sokkal erőteljesebben jelentkezik Jánosnál a realizmus, hogysem megtűrne ilyesfajta szétválasztást: az igehirdetés külső dolog, a Szentlélek tanúságtétele lelki tény. Nyilvánvaló, hogy a Szentlélek tanúságtételében itt a belső, hitre vivő, rejtett munkálkodásáról van szó, de ez a működés a Krisztus-hirdetésben, sőt a keresztségben és az úrvacsorában történik. Bár János evangéliumából nyilvánvaló a gyülekezeti igehirdetés és a Szentlélek tanúságtételének egybefonódása (lásd 6. vers magyarázatát fentebb), mégsem állhatunk itt meg. A jánosi gondolkozás többféle jelentésben csillámló szavai, képzetei, vagy amint egyik kutató szemléletesen meghatározta: „lebegő fogalmai" (Strathmann), ellene állnak a szöveg racionalizálásának. Jánosnak egy-egy szava, mondata néha olyan mélységet takar, melyben több különböző gondolat is hullámzik. A szavak ilyenkor jellé válnak, nem egy, hanem több utalásuk, jelzésük van. Ε sejtelmes fényű további jelentések lehetőségei közül szeretnék egyet idevetíteni. A „Lélek, víz és vér" három misztérium megjelölése (Windisch): a Szentlélek vétele, a keresztség és az úrvacsora. A Szentlélek elnyerését a levél az olvasók múltjának meghatározott pontjára, keresztyénségük kezdetére teszi, összefüggésben a Krisztusról kapott tanítással és keresztségükkel. A Szentlélek vétele ebben a személyes értelemben sem válik el az igehirdetéstől, de ebben a jelentésben a Szentléleknek a hivő emberben való maradására külön hangsúly esik (2,20.27). A Szentlélek vételének jele a helyes Krisztus-hit, a Krisztusról szóló vallástétel, a testvérszeretet (3,24; 4,2.13). A most olvasott versben tehát a Lélekről mint a hivő keresztyén maradandó „birtokáról", Istentől kapott tartós ajándé234
