Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

ben — nem csupán a Krisztus-hitben — az Istenhez fűző kapcsolat valósul meg. Az Isten és a szeretet összefüggése még fokozottabb: a szeretet Istennek legteljesebb közelségét, jelenlétét adja. És a lélegzetállító lépés, ahol végetér a gondolat: ezen a földön Isten valóságossá a szeretetben lesz. Pál apostol is tartott e felé a magaslat felé, amelynél nincs tovább a teológiában. Ennek ránk maradt tanúsága „a szeretet himnusza", különösen is annak befejező gqndolata: a hit, a reménység, a szeretet közül „legnagyobb a szeretet" (1 Κ 13,13.). Nem oldódik-e fel így Isten a szeretetben? Nincs semmi jel arra, hogy a szerző vonatkozó kijelentésével filozófiai fogalommá, a szeretet eszméjévé tenné az Istent. Isten továbbra is a nagy „Te" marad a hivő embernek, akihez imádsággal fordul (3,22; 5,14— 15.). Szó sincs a „személyes élő Isten" tagadásáról, hogy ezt a közkeletű megjelölést használjam. A kettő nem zárja ki egymást a levélíró gondolataiban: Isten bizodalmas megszólítása az imádságban és valóságos jelenlétének bizonyossága a szeretetben, a szeretet cselekvésében. Az ember által gyakorolt szeretet nem tartható János szavai alapján Isten létformájának. Nem a szeretet az Isten, hanem a szeretet hordozza magában leghatalmasabban és legteljesebben Isten lényét. Ezért a szeretetben jelen van Isten — ez a szerző félreérthetetlen látása. Csak az a kérdés, hogy ezen a hegycsúcson vállalhatjuk-e a levélírótól megvont korlátot? ö mindezt a Krisztusban igazán hivő ember szeretetéről mondja. Az isteni szeretet mozgása belső kört képez szerinte, amely nem zárt, hanem nyitott az embervilág irányában; a Krisztus mellett döntő hit révén bárki bekerülhet az isteni szeretetnek ebbe a sodró folyamába, ahol „az Isten — Krisztus — a hivő — a keresztyén testvér" között árad tova a mindennapi élet valóságában a szeretet. Előttünk, akik nem a dualista jellegű gondolkozási kategóriával nézzük Istent és a világot, hanem együtt látjuk őket (a világ „Istennel van tele" — mondotta Luther), nyomban felbukkan a kérdés: és mi van az olyan áldozatos szeretettel, amely a Krisztus-hiten kívül található a világban? Annak a szeretetnek nincs köze Istenhez, csak a keresztyén hivő szeretetének? Abban a szeretetben nincs ott az Isten? Erre válaszolnunk kell (hozzákapcsolódva a 7. vers magyarázatánál közölt fejtegetésünkhöz). 205