Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

„ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad". Az egymás iránti szeretetben valósul meg a közösségünk Istennel. Itt nem az Istennel való közösség feltételéről van szó (mint az előző fejezetben volt rá példa: 3,24), hanem módjáról. Egymás szeretete az Istennel kapcsol össze. Hogy ezt a mondatot ilyen értelemben kell vennünk, azt a levél nemsokára következő, félreérthetetlenül világos állítása teszi szükségessé (16b. v.). Ez János teológiájának többlete: az Istennel való közösséget nemcsak a Krisztusba vetett hit, hanem ugyanakkor, azzal együtt, az egymás szeretete is hordozza. „... és az ő szeretete teljességre jutott bennünk". Isten szeretetének befejezése: az egymás iránt való szeretet. Így lesz Isten szeretete bennünk azzá, amivé lenni akar — ez az értelme az igének (lásd a görög szó jelentését 2,5-nél). Istennek Jézus Krisztus megváltó művében dolgozó szeretete akkor ér céljához, ha a keresztyének szeretik egymást az Istentől kapott szeretettel. Az ,,ő szeretete" nem egyszerűen Isten irántunk való szeretetét, még kevésbé a mi szeretetünket Isten iránt, hanem az isteni szeretetet, az Istenből fakadó szeretetet jelenti ebben a mondatban. A vers értelme tehát: Istennel úgy maradunk kapcsolatban, ha megtapasztalt szeretetét saját szeretetünkben közvetítjük másokhoz. (13) „Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő bennünk: a Lelkéből adott nekünk." Ez a mondat majdnem szó szerinti ismétlése annak a gondolati láncszemnek, amely az igehirdetőkben működő „lélek" megvizsgálását (4,1) kapcsolta az előzőkhöz (3,24). A mostani szakasz elején a szeretet gyakorlása szerepelt az Istennel való közösség ismertetőjeléül (4,7). A régebbi gondolat ismétlésének az a magyarázata, hogy a levélíró módszeréhez tartozik egyes tételek visszatérő hangsúlyozása. De az is lehet, hogy a következő verseket készíti vele elő. Ott ugyanis (különösen a 15. v.ben) a Jézus Krisztusról vallást tevő hitet helyezi a szeretet mellé az Istennel való közösség tényezőjeként. Ez a hit pedig a levél folyamán ismételten a Lélek munkájának eredménye (2,27; 3,23— 24; 4.2). Az utóbbi magyarázatot tartjuk helyesebbnek. Isten Szentlelkét ajándékozta a keresztyéneknek az igehirdetésben és a keresztségben. Sőt János, nagyon valóságos gondolkodásának megfelelően, így mondja: ..az ő Lelkéből" adott, tehát saját lényéből. 199