Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

hogy mindenütt, ahol emberek igazán, tehát áldozatosan, önzetlenül szeretnek, ez a szeretet Istentől származik, isteni valóság, noha az emberi bűn mindenütt áthatja, töredékessé teszi, hivő keresztyének életében is. Az „agapé", az isteni szeretet nem-keresztyén emberekben is megtalálható, mert a tartalma teszi azzá: a másik javának munkálása és az áldozatosság. A hivő ember szeretete ugyanúgy rászorul Isten bűnbocsánatára, mint a nem hivőé. Amit a hitből fakadó szeretet többletként hordoz, az a hajtóereje és motívuma: Istennek Krisztusban megtapasztalt szeretete, ahogyan a következő versek feltárják. A szeretet, az áldozatos, önzetlen szeretet magában még nem az Istennel való közösség ismertetőjele, amint az erkölcsi életfolytatás sem az, hanem e két ismertetőjelhez csatlakozik a levélben is a Krisztusról vallott helyes hit (4,1—6). A hivő keresztyén embert ezek a mutatók együtt jelzik: a Krisztusról való helyes vallástétel, Isten akaratának teljesítése a mindennapi életében, különösen a szeretet. (8) „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent." A levélíró módszere szerint az előző állítás megfordítottja következik itt: akinek életét nem tölti be folyamatosan (jelen idő!) a szeretet cselekvése, az nem jutott Istennel belső kapcsolatba. Az Isten megismerésének idejét az igealak a múlt bizonyos időpontjához kapcsolja. A szerző talán azért használja ezt az igeidőt, mert a gnosztikusok gyakran misztikus élmény órájához fűzték a megváltást. A tévtanítók állítása ellenére az ő istenélményük nem volt Istenhez való közel kerülés, mert abból szeretet következnék. Mindenesetre az igealak kifejezi, hogy egyáltalában nem jutottak még el Isten ismeretére. A megokolás mind a pozitív (7b. v.), mind a negatív (8a. v.) következtetést alátámasztja: „... mert az Isten szeretet". Ezzel elérkeztünk a levél és az Újszövetség legmagasabb ormára. Sok visszaélés történt a keresztyénségen belül ezzel a kijelentéssel. Szentimentális, nyárspolgári torzítások tömege veszi körül a kétszavas megállapítást. Számos teológiai félreértés beárnyékolja. Csak tudományos és hivő alázattal közelíthetjük meg értelmét. Jánosnál az Istenről három megállapítás hangzik el hasonló formában. Az evangéliumban: „Az Isten Lélek" (4,24). Az első levélben: „Az Isten világosság" (1,5), „Az Isten szeretet" (4,8. 16). Ezek a kijelentések nem meghatározások az Istenről, abban az értelemben, mintha Isten létezési módját írnák le. A levélíró a 192