Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Az Újszövetségben találkozunk olyan mondásokkal, amelyek kristályosodva tartalmazzák a keresztyén hitet, és a hitvallásképződés kezdetének tekinthetők. Ilyen Pálnál a „Jézus az Úr" kijelentés. amely részben hasonló helyzetben íródott, mint Jánosnak ezek a sorai. Ott is Isten Lelkének ismer tető jeleként szerepel a Krisztusról szóló vallástétel (1 Κ 12,3). Itt Jánosnál nem találunk tételszerű mondatot, legfeljebb annak töredékét. Viszont hihetőnek látszik, hogy írásába a gnosztikus keresztyénség elleni küzdelemben kialakult formulát épít bele, mely teljesen beleillik a jánosi teológiába. A kristályosodó hitvallási tételtöredék: „Jézus Krisztus testben jött". A levélben másutt is találkozunk hitvallásszerű fogalmazással, a korabeli keresztyén tanítás tételszerű formáival: „Jézus a krisztus" (2,22; 5,1), „Jézus az Isten Fia" (4,15; 5,5). Ezeknek a rövid mondatoknak ismétlődése már magában is mutat a hitvallásképződés irányába. Hasonlóan vagyunk az itt olvasott hitvallási formával, mely csekély nyelvtani eltéréssel, szó szerint előkerül a második levélben is: „Jézus Krisztus testben jön" (2 J 7). A „test" (görögül: sarx) Jánosnál az ember mivoltát jelöli, de nem bűnös, istenellenes jellegében, mint Pálnál, hanem egyszerűen múlandóságában, gyengeségében (lásd 2,16-nál). Ebben az értelemben hangzik János evangéliumának nagy mondta: „Az Ige testté lett"'. Jézus vállalta az emberi sorsot, emberként született, élt és halt meg, s ebben az emberi mivoltában végezte el a kinyilatkoztatás. megváltás müvét. Az itt olvasható hitvallási töredéket az írásmagyarázók általában a doketizmus néven ismert eretnek tan ellen irányulónak értelmezték. holott többről van szó. Valóban mutatkozik hasonlóság a levélben említett tévtanítás és különösen a korabeli gnosztikus Kerinthosz felfogása között. Kerinthosz azt tanította, hogy Isten a szellemilény-Krisztust küldte a világ megváltására. Ez a szellemi Krisztus csak átmenetileg lakozott a történeti Jézusban. Jézussal megkeresztelésekor egyesült, de a szenvedése előtt elhagyta az ember-Jézust és visszatért Istenhez. Csak az ember-Jézus szenvedett és halt meg a keresztfán. Ezért Jézus halálának nincs megváltó jelentősége. Ezzel vagy hasonló eretnek tanítással a későbbiek folyamán száll szembe a levél (5,6—8). Ellenben a most előttünk levő hitvallási csíra sokkal többet mond annál, hogy a mennyei Krisztus valóságos emberi testet 180