Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

tesen ismerte a gnosztikus fogalmi világot, nyelvezetet, s alkalmas volt arra, hogy a gnosztikus eretnekekkel a saját fegyvereikkel küzdjön, kihívásukra az ő nyelvükön feleljen. János első levelének írója János evangéliumára támaszkodva írta meg levelét, nem szolgaian másolva az evangélium gondolatait, hanem önállóan alkalmazva és továbbfejlesztve. A 2. és 3. levél további tanítvány kezéből származik, aki magát presbüterosnak nevezi (lásd ott). János evangélista hátrahagyott anyagából egészítették ki könyvét a 21. fejezettel. Az evangélista, Pál után talán az egész egyháztörténet legnagyobb teológusa, már a közvetlen utókorra is névtelenné vált. Tekintsük meg W. Vogler feltevését (1993). Ehhez azonban vissza kell nyúlnunk a legrégebbi hagyományra. Papias hierapolisi püspök (130 körül írt művében) említ egy Efezusban élt „János presbitert", aki az apostolok tanítványa volt. Ez a János presbiter mindmáig rejtélyes alak. A kutatás újra meg újra foglalkozik vele, de eredménytelenül. Azonosították már a második és harmadik levél szerzőjével, de bizonyíték nem volt rá. Vogler is gyakran tér vissza személyéhez, különböző kombinációk felsorolása közben. Ismételten előjön a János evangéliumában szereplő névtelen „szeretett tanítvány", akit több kutató az ideális tanítvány képzelt alakjának tart. Vogler a következő hipotetikus eredményre jut: A jánosi levelek szerzője a negyedik evangélium utolsó redaktorának, átdolgozójának a kortársa, János presbiter hagyományhordozó vonásait viseli magán. Ez magyarázat lehet arra, hogy a szeretett tanítvány alakjában típus és individuum, egyén talán egybe vannak kapcsolva (Jn 13,23 stb.) De valószínű, hogy Bultmannal szemben itt Barettnek van igaza: az evangélium szerzője János apostolt festi meg. Más kutató szerint a „szeretett tanítvány" nem tisztán fikció, kitalálás, hanem egyidejűleg két személlyel hozható kapcsolatba: János apostollal és János evangéliumának a szerzőjével. Ám a kutató azzal a feltevéssel is számol, hogy a főpapi palotában és a keresztfánál szereplő nagyon fiatal tanítvány, aki nem tartozott a tanítványi körhöz, a tizenkettőhöz, azonos lehet az evangélium szerzőjével. Sőt mindjárt közelebbről is meghatározza: az illető a jeruzsálemi (papi) arisztokráciához tartozhatott, mert „a főpap ismerőse volt" (Jn 18,15-16). Őt bízta meg a keresztfán függő Jézus, hogy vegye magához az anyját. Martin Hengel feltevése csak közvetve érinti a János-levél szerzőségi kérdését. * * * 12