Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

alkalmazza a szót főnévi és igei alakban az istenség megjelené­sére a kultuszban. Ebben az értelemben használatos a császár­kultuszban is. Másrészt hivatalos megjelölés a királyok, császá­rok, jelentős személyek látogatására vonatkozóan a tartomá­nyokban. Az Ószövetségben Isten jöveteléről különböző összefüg­gésekben esik szó. Ezek közül Isten trónra lépésének gondolata visz az újszövetségi fogalom irányába: teljes hatalomban és di­csőségben megkezdi királyi uralmát az egész földön. Isten helyére a szóhasználatban az Ószövetség késői irataiban néha a messiás alakja kerül. Dániel könyvében indul meg ez a fejlődés, ahol ugyan még Isten népe, „az ember" (ezt jelenti az „emberfia" Dá­niel 7,13-ban) kapja a dicsőséges hatalmat a világbirodalom fe­lett („az állatok"), rövidesen azonban ezt az íráshelyet is a sze­mélyes messiásra értelmezik. Ennek ellenére az Ószövetség késői idejében is Isten jövetele marad előtérben, amire a zsoltárok szol­gáltatják a példákat. Az Ószövetség utáni időben a palesztinai zsidóságnál Isten jövetelének gondolatát a vég közeÜ várásának apokaliptikus színei hatják át, ugyanakkor szó van a messiás és más hasonló, üdvöt hozó személyek („pap-király") jöveteléről. Az Ószövetség görög fordításában használják először magát a görög szócsoportot az „érkezni", „érkezés" jelentésében, egyébként azonban az Isten és a messiás jövetelének várása idegen volt az elgörögösödött zsidóság gondolatvilágától. Az őskeresztyénség hitéhez tartozik, hogy az egyszer eljött Jé­zus újra megjelenik messiási hatalommal és dicsőséggel. A görög szó („érkezés", „megjelenés") kimutathatólag Pál apostollal vonul be a keresztyénség szótárába Krisztus visszajövetelére vonatkozó értelemben. De amit magában foglal, az a Jézusról szóló hagyo­mány őskőzetéhez tartozik (H. Schlier). összefoglaljuk a vázlatos fogalomtörténetet: Krisztus második, dicsőséges megjelenéséhez a tartalmi hátteret az Ószövetség és a késői-zsidóság rajzolja az Isten várt dicsőséges jöveteléről, illetve üdvöt hozó küldöttének érkezéséről szőtt reménységgel. A szót pedig az Ószövetség görög fordítása nyomán a görögül beszélő keresztyénség alkalmazza Krisztus visszajövetelére. Ismét egy vázlatos példa arra, miként alakította Isten többféle szálból az újszövetségi kinyilatkoztatást. A „parúzia" újszövetségi fogalmá­nak története is beletartozik abba a hatalmas történeti szövőd­ménybe, amellyel Isten a keresztyénség hitét megalkotta. A ke­119

Next

/
Oldalképek
Tartalom