Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Hűség 2,18—27 (18) Gyermekeim, utolsó óra van, s amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most sok antikrisztus támadt; ebből tudjuk, hogy utolsó óra van. (19) Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, közöttünk maradtak volna; de (azért történt ez), hogy nyilvánvalóvá legyen: nem mindnyájan közülünk valók. (20) Nektek azonban kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. (21) Nem azért írok nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem mert tudjátok azt, és (tudjátok), hogy egyetlen hazugság sincs az igazságból. (22) Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. (23) Senkiben, aki tagadja a Fiút, nincs az Atya sem; aki vallja a Fiút, az Atya is az övé. (24) Ti tehát —: amit hallottatok kezdettől, maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad, amit kezdettől hallottatok, ti is a Fiúban és az Atyában fogtok maradni. (25) És az az ígéret, melyet ő hirdetett nekünk, az örök élet. (26) Ezeket írtam nektek azokról, akik tévútra visznek titeket. (27) Ti ellenben —: a kenet, melyet kaptatok tőle, bennetek marad, és nincs szUkségetek, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az ő kenete tanít benneteket mindenről, (úgy) igaz, és nem hazugság. Amint tanított benneteket, maradjatok őbenne. Az őskeresztyén és páli gondolkodás a történelem záró szakaszának tekintette saját jelenét. Jézussal megkezdődött az utolsó idő, és hamarosan várható ítéletre történő eljövetele. Krisztus végső megjelenésének idői közelsége nem bizonyult valónak, a rövid terminus gondolata ekkor a felszín alá került, de újra meg újra felbukkant, amikor a történeti viszonyok a közeli várásnak valamilyen módon tápot adtak. A figyelmeztető jelek módosultak a körülmények szerint. Némely esetben — mint Péter első levelében a kezdődő, Jelenések Könyvében a fokozódó üldöztetés számított intő óramutatónak. Más helyzetben a keresztyénségen belül elharapózó tévtanítás szolgált emlékeztetőül az idő előrehaladott voltára. János levelének ez a szakasza az utóbbi vonalba 103