Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok 13,1-14,11

A tevékenységükre az volt a jellemző, hogy meghatározta az a környezet, amely körülvette őket. Meghatározta úgy, hogy rendszerint azt mondották, amit a hallgatóságuk hallani kívánt, azt a jövendőt „látták meg", amelyet - nincs jobb kifejezés - a közönségük látni óhajtott. S mindezt tették az Úr nevében, és gyakran nagy sikerrel. Gyakran olyan „sikerrel", hogy az uralkodó, annak környezete és a tömeg nem Isten valóságos küldötteire hallgatott, hanem reájuk. Reájuk, akik nem az igazságot, amely megrettent, hanem a jól sikerült, szépen hangzó hazugságot hirdették, félrevezetve ezzel a magukat szívesen félrevezetni hagyó híveiket, követőiket. „Meggyaláztatok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniok, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra" (19. v.). Vannak, akik tarka szalagokkal végeznek varázslatokat, vagy bálványok tiszteletére biztatják az embereket, azzal, hogy ezek a manipulációk megoldják az éppen felbukkanó emberi problémáikat. A bálványimádás módjairól már két fejezetben is olvashattunk, a varázslás gyakorlása a próféta könyvében itt bukkan fel először és úgy, hogy nem tudhatjuk, hogy milyen jellegű bűbájosságról van szó. Talán arról, hogy a mágiát végzők szalagokkal megkötöztek egy kicsiny bábut vagy körülkötözték magukat, jelezve ezzel azt, hogy így pusztul el az, akire a hozzájuk forduló hiszékeny ember éppen haragszik. A színes praktikák mindenrendű résztvevőjére nézve egyértelmű Isten ítélete: elvész az, aki mindezeket cselekszi, mondja, de elvész az is, aki mindezekben - Isten helyett - hisz. Ennek a hiteles tudósításnak, riportnak van egy nagy fogyatékossága : az, hogy a sorokból nem olvasható ki, hogy hol történt meg mindez. Jeruzsálemben? A babiloni birodalom valamely zsidólakta településén? Vagy éppenséggel: mindenütt, ahol Isten népe élt? Vagy talán nálunk, közöttünk? Nálunk, közöttünk, mert mi is szeretjük, jobban szeretjük a szép szavak hazugságait, mint az igazat mondók kemény tárgyilagosságát? A valóságos választ nem tudjuk megadni, és ezért nem marad 89