Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Ezékiel - az író, a költő, a reménység és az élet prófétája

Ezékiel - az író, a költő, a reménység és az élet prófétája Németh László 1964-ben négy egyfelvonásos drámaciklust írt, négy prófétáról: Hóseásról, Ézsaiásról, Jeremiásról és Ezékielről. Ezek a kisdrámák az ószövetségi tudomány szempontjából is igen érdekes művek, az író gyűjteményes életművének „Kísérleti dramaturgia" - „Drámák 1960^69" című kötetében jelentek meg, nem kis gyönyörűségére az Ótestamentummal foglalkozók és az Ótestamentumot szeretők számára. A négy prófétáról szóló színdaraboknak azonban hosszabb előzményük volt, és ezekről így vall - 1954-ben - az író: „Az első próféta Hosea, a pusztulás előtt álló észak prófétája, aki visszavett szajha feleségén s a maga irgalmán érti meg, hogy szeretheti Isten az embereket. Ő még azt hiszi, hogy Isten irgalmas lesz a bűnös Izraelhez. Az agg Ézsaiás, egy király ellenfele, s a másik barátja, akit a politika dolgaiban is meghallgattak, belátja, hogy a politika a világtörténelem sodrásával szemben bogarak futkosása, Izraelből csak a 'maradék' maradhat meg, azok, akik Isten királyságába kapaszkodnak. Ő tanítványaiból szervez 'pártot'. Jeremiás a babilóniai hódítás előestéjén igával a nyakában áll a templom kapujában, s majd széttépeti magát a zsidó nacionalizmussal. Ő már egyedül van, s alávetést hirdet Isten ítéletének. Ezékiel a fogság prófétája, a néma, aki akkor szólal meg, s kezd vigasztalni, amikor Jeruzsálem elestének hírét meghozzák nekik." Németh László életének egy, betegsége miatt is válságos pillanatában vette kezébe a Bibliát, és elsősorban az Ószövetséget. 4