Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Keménnyé teszem az arcodat 3,4-15

édesebb a méznél, a csurgatott méznél is." ,,Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Edesebbek, mint számnak a méz." - olvassuk a zsoltárok könyvében (Zsl9,10a-11 ;119,103), amihez nekünk már nincs hozzátennivalónk, mert ez a bárki által megélhető valóság. Befejezésül azért csak annyit, hogy minden korok egyházának, gyülekezetének és hívő emberének az volt, az lehet a tragédiája, hogy semmibe veszi Isten igéjét, ha elutasítja magától azt, aki Isten ítéletes és kegyelmes akaratát hirdeti. Az az egyház, az a gyülekezet, amely, és az az ember, aki képes elfogadni az ítélet keserűségét, maga is keserűvé lesz az ítélet jogos volta láttán, az tapasztalja meg az ige „csurgatott méznél" is édesebb voltát. Keménnyé teszem az arcodat 3,4-15 3,4-15:(4) Azután azt mondta nekem: Emberfia, menj Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet! (5) Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához. (6) Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád. (7) De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű. (8) De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé fejedet, mint az ő fejük. (9) Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony engedetlen nép ez! (10) Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen! (11) Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: így szól az én Uram, az ÜR!... - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele. 35