Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Leírni a leírhatatlant - kimondani a kimondhatatlant 1,4-28

hanem a saját énjüknek, élményeiknek és még sok minden másnak a foglyai. Persze az is igaz, hogy az egyházban, a gyülekezetekben és a hívő ember életében is szükség van egy egyfajta belátásra, előrelátásra, élményre, de ezt is csak Isten igéje alapján és szerint nyerhetjük el. (Csak egy példa: Luthernak is volt két életmeghatározó élménye. Az egyik - a villámcsapáshoz kapcsolódó - a kolostorba vitte, a másik - a toronyhoz kapcsolódó pedig Isten igazságosságának megértésére. Hogy a kettő közül melyik volt az ige szerint való, arra nagyon könnyű megadni a választ.) Ezért ennek a pontnak a végén - összefoglalásul - újból tudomásul kell vennünk: Isten igéjét naponként olvasnunk kell, hogy megérthessük, és megértve épülhessünk általa. b) Bizonyos képességeink elvesztéséről - csak röviden. A bibliai korban - az ószövetségiben csakúgy, mint az újszövetségiben élő, hívő ember számára természetes valóság volt az, hogy Isten küldöttei, angyalai felkeresnek valakit, hogy „természetfölötti" jelenségek tanúja, hogy csodákat lát. Ma ez nincs így, mert időközben - engedve egy általános folyamatnak - nemcsak az életvitelünk, hanem a hitünk is „ésszerűbbé", racionalisabbá lett. Hogy ez hová vezethet, azt jól bizonyítja századunk egyik legjobb újszövetségi teológusának, Rudolf Bultmannak az esete. Bultmann mélyen hívő, nagyműveltségű tudós volt, olyan, aki jártas volt a természettudományok területén is. Ez okozta számára is azt a konfliktust, amit megpróbált feloldani. Megkísérelt úgy feloldani - nagyon leegyszerűsítve a dolgot -, hogy kijelentette, leírta: az ókori ember világképe „mitológiai" világkép volt, amelyben az előbb említett események, jelenségek valóságosak voltak, de csak a hívők hite számára. Tehát: a hit és nem a szem látta mindazt, amivel a Szentírás lapjain „csodás jelenségként" találkozhatunk. Véleménye szerint ezért azt kell tennünk, hogy lehántjuk a Biblia tudósításairól a mitikus, a csodás elemeket, és csak az általuk kifejezett tartalmat, lényeget kell tudomásul vennünk, hitünkbe beépítenünk. Mégegyszer hangsúlyoznunk kell: Bultmann mélyen hívő ember volt és nem valamifele hitetlenség, hanem a hitével össze nem egyeztethető nagy tudása vezette el ide. Mindez persze a bibliai üzenet megszegényítésével járt együtt, amit a tanítványai, a köve24