Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A próféta kora, élete és munkássága 1,1-3

ve: annak számított. (Ezt a tényt jelzik „A harmincadik évben" bevezető szavak.) Nevét héberből magyarra átírni szinte lehetetlen, és ezért meg sem kísérlem. A név jelentésében sem lehetünk biztosak, de elfogadott az, hogy „az Isten megerősít" tartalmat hordozza magában. (Az Ezékiel személynév hozzánk a Szentírás latin fordításából, a Vulgatából került át.) Eletéről, sc)rsáról csak annyit tudunk, amennyit ő maga mond el magáról. így, Kr. e. 622-ben, a deuteronómiumi reformáció bevezetésének évében születhetett. Apja: Búzi, jeruzsálemi pap. Felesége van (24,16; 18), aki a város elestekor halt meg. Saját háza van (8,1), és lakóhelyeként hol az Eufrátesz folyót összekötő Kebár csatorna mentét (1,1), hol meg Tél-Ábíbot (3,15) jelöli meg. (A „tél" itt is halmot jelent, az „abib" pedig „özönvíz", „vihar" vagy „aratás" jelentéssel bírhat, a magyar fordítása ezért az Özönvíz, a Vihar, az Aratás Halma lehet. Csak érdekességként említjük meg, hogy a századunk elején, a Palesztinát újra betelepíteni kívánó zsidóság erre a településre, és a babiloni fogságra emlékezve nevezett el egy új települést Tel-Avivnak, amely később Izrael állam fővárosa lett.) Mindezzel azonban csak a külső körülményeket vázoltuk fel, azokat, amelyek a prófétát körülvették. Ezért sokkal lényegesebb az, ha mindehhez hozzátesszük, hogy Ezékiel az első olyan próféta, aki országának határán kívül élve végzi igehirdetői, lelkipásztori szolgálatát! Isten,a határon túl vitte, vitette szolgáját, mintegy jelezve, hogy az Ő igéje nem ismeri ezeket a határokat. Működésének kezdete: a deportálás ötödik esztendeje (593), utolsó igehirdetését pedig 572 táján mondotta el (29,17). Halálának pontos idejéről és körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. „Ezékiel könyve - dr. Módis László református professzort idézem - 48 fejezetből áll. Az 1-24. a Kr. e. 593-587 közötti időből származik, amikor Jeruzsálem és Júda országa még létezik. Ez tartalmazza elhivatását a prófétai tisztre (1,1-3,15), majd a népe bűneit ostorozó beszédeket. Amikor Jeruzsálem bukásáról értesül, ez az ostorozás megszűnik, hangot változtat a próféta. A 25-32. fejezetekben hét nép - Ammón, Móáb, Edóm, Filisztea, Tírusz, Szidón és Egyiptom - ellen szól, ezek jövendő sorsával 17