Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

több tartományban hallunk adóösszeírásról uralkodása idején, valószínű, hogy általános rendelkezésről volt szó. Quirinius szíriai helytartó júdeai adóösszeírásáról Josephus zsidó történetíró is megemlékezik, de szerinte az i. sz. 6-ban, tehát 13 évvel Jézus születése után történt (B 7:253; A 18:3). Régebben kétségbe vonták Lukács adatainak helyességét, ma azonban egyiptomi papiruszokból és egyéb feliratokból tudjuk, hogy az adóösszeírás hosszadalmas és körülményes eljárás volt. Minden ház- és földbirtokosnak jelentkeznie kellett, bevallását jegyzőkönyvbe foglalták, a feleség és a szolgák vallomásával ellenőrizték, vagyonukat megbecsülték, és ennek alapján vetették ki az adót. Biztos adatok vannak arra is, hogy mindenkinek a birtoka helyén kellett jelentkeznie: ez sem mese, mint korábban gondolták. Szinte mindenütt súlyos zavargások törtek ki az adóösszeírással kapcsolatban. A Quirinius-féle adóösszeírás végén zélóta felkelés támadt Júdeában, és talán az összeírás kezdetével függött össze az a lázadás, amely Jézus születése táján lángolt fel. Lukács erre a helyzetre emlékeztetve egymás mellett hangsúlyozza, hogy József Dávid családjából származott, és hogy jelentkezett adóösszeírásra. Világos, mit akar mondani. A dávidi messiástól a római iga lerázását várták. Jézus pedig olyan családból származott, amely alávetette magát a birodalom rendelkezésének. A reménység és a valóság közötti ellentétet fokozza annak a helyzetnek a leírása, amelyben Jézus született. Minden csak nem királyi! A jászol a régi hagyomány szerint a házhoz tartozó barlangban volt. Mivel az egykorú mítosz szerint Mithrász, az iráni napisten barlangban született, Jézus születésének ezt a leírását is mítosznak tekintették. De hasonló helyzet a valóságban nem is egyszer adódhatott. Nem Jézus volt az első gyermek, nem is az utolsó, aki ilyen körülmények között született. Éppen arról van szó, hogy a körülmények nem igazolják a reménységeket. Jézus, a Mária fia, valóságos ember: olyan, mint más gyermek, semmi sem bizonyítja a róla szóló isteni ígéreteket. Üdvözítő 8—14. Pásztorok kapnak hírt először az üdvözítő születéséről. Miért éppen ők? Semmivel sem igazolható feltevés az, hogy ezek voltak annak a háznak a tulajdonosai, amelyben 61