Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

(21) Amikor betelt nyolc nap, és körül kellett metélni, elnevezték Jézusnak, ahogyan megnevezte az angyal, mielőtt fogantatott (anyja) méhében. 1: oikoumene: a lakott föld, sz akkori szemlélet szerint a római biro­dalom területe. — 2: A kéziratok szövege itt eltér; a legrégibb kézira­tok szerint: jegyesével; a legrégibb fordítások szerint: 'eleségével; a későbbi kéziratok szerint: eljegyzett feleségével; az első lehet a leg­régibb, és később a szöveget egyeztették Mt l,24k-vel. — 3: elsőszülött: ez különbözteti meg Jézust Mária későbbi gyermekeitől: Mk 6,3; Lk 8,19; Cs 1,14. — 4: katalyma: átmeneti szállásra való épületet vagy helyiséget jelent; a második század óta Jézus születési helyeként egy barlangot mutatnak, és barlangban születésről tud az apokrif hagyo­mány is; Betlehemben ma is vannak házak, amelyeknek a lakó része alatt barlang van, és ebben tartják az állatokat; Jézus esetében is fel­tehetően ilyen házhoz tartozó barlangról van szó. — 5: araméi hatás feltételezésével lehetséges fordítás: minden népnek. — 6: en anthrho­pois eudokias: Mióta a kumrani iratokban előkerült a bne rcono kife­jezés, azóta nem kétséges, hogy az eudokia nem az ember jóakaratát, hanem Isten jótetszését jelenti. Bizonyos különbség azonban van a kumráni és az újtestaimentumi kifejezés között. A kumrániak a jótet­szés fiairól beszéltek, és ezen saját gyülekezetüket, mint a választot­tak körét értették. Itt pedig a jótetszés embereiről van szó, és ezt nem szűkíti le az emberek egy csoportjára; „az emberekhez jóakarat" teháit tartalmilag helyes fordítás; „a jótetszés embereinek" szószerinti fordí­tás, amely érzékelteti, hogy azt a vallási kifejezésekben Járatos ember értheti. — 7: rhema: beszéd, ígéret, esemény, dolog: megfelel a héber dabar szónak; ebben a szakaszban háromszor fordul elő különböző jelentésárnyalatokkal; a vele kapcsolatos szenvedő szerkezet mögött Isten az alany, ezért tartottuk meg a 17k. versben. Mária fia 1—7. Lukács az útegyengető születése mellé állítja Jézus születésének történetét, és ennek jelentőségét azzal emeli ki, hogy időpontját ismert történeti személyiségekkel és esemé­nyekkel határozza meg. Jézus születésének idejét i. e. 7. évre szokták tenni. Ez, azonban ezekből az adatokból nem vezet­hető le, nem is ellenkezik velük. Augustus császár i. e. 31-től i. sz. 14-ig uralkodott. Véget vetett hosszú polgárháborúknak, megalapozta a római császár világuralmát, és a béke megte­remtőjének számított. Ennek emléke a békeoltár, az „ara pa­cis", amelyet két évvel Jézus születése előtt állított fel Rómá­ban. A birodalom anyagi ügyeinek rendezése érdekében adó­összeírást rendelt el. Az egész birodalomra érvényes rendelet­ről Lukácson kívül feljegyzés nem maradt fenn, de mivel 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom