Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

agyház „halfogására", ahogyan azt újabban feltételezik. Ezt kizárja az, hogy a hálók szakadozásáról beszél. Mégis tény az, hogy olyan eset ez, amelynek mondanivalója túlmegy Simon személyes ügyén. Jézus követésére csak az alkalmas, aki fenntartás nélkül bízik szavában, és aki nem maga szabja meg szolgálatainak alkalmát, hanem elvégzi, ott és amikor Jézus erre lehetőséget ad. Követték őt 9—11. Amikor Simon kijelenti, hogy méltatlan még Jézus közelségére is, akkor kap elhívást. Ez is jellemző Jézusra: nem tökéleteseket, hanem méltatlanságuk tudatára ébredt embereket állít szolgálatba. Az a hasonlat, amely Simon jövendő szolgálatát írja le, nem található másutt, és így feltehetően Jézustól ered. Az „élve fogás" kifejezés mutatja, hogy a halászat képe még sem alkalmazható pontosan az emberekre: az apostolok munkája új életet közvetítő szolgálat. Bár Lukács csak a Simonhoz intézett szavakat jegyzi fel, mégis hárman követték Jézust: Simon, akit a 8. vers Péternek is nevez, azután János és Jakab, Zebedeus fiai. A többi evangéliumok szerint is ezek voltak Jézus első tanítványai, és a legszűkebb tanítványi körhöz tartoztak. A tanítványokról Lukács röviden csak azt mondja, hogy követték Jézust. Ez szakkifejezéssé lett Jézus és a taníványai viszonyára. Nemcsak azt jelenti, hogy Jézus nyomában jártak, ahogyan a rabbi tanítványai is szokták, hanem vele teljes sorsközösségben éltek. Ennek egyik jele az, hogy elhagyták mindenüket. Ez nem jelenti azt, hogy Jézus a földi javakról való lemondást követeli. De Jézus az evangélium szolgálatát egész életet betöltő hivatásnak tekinti, amelyre szabaddá kell válni az ugyancsak egész embert követelő egyéb élethivatásoktól. 7. JÉZUS MEGGYÓGYÍT EGY LEPRÄST 5,12—16. (12) Történt, amikor az egyik városban volt: íme, egy ember tele leprával. Amikor meglátta Jézust, arcra borult és kérte: „Uram, ha akarod meg tudsz tisztítani!" (13) Kinyújtotta 93