Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

kezett Isten, törvényéről, akkor az Űr „megsanyargatott téged — mondja Mózes — és megéheztetett, azután enned adta a mannát, amelyet nem ismertél, sem atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal, ami az Ű: szájából származik." (5Móz 8,2k). Jézus tehát nem állítja szembe a kenyeret és az igét, hanem arra emlékeztet, hogyha az ember alkalmazkodik a teremtő Isten rendjéhez, hogyha megtartja parancsolatait, végzi munkáját, megbecsüli és megsegíti embertársait, akkor van „kenyér", és akkor „él" az ember. Jézus mint istenfia éppen arra küldetett, hogy Istennek ezt az ember számára is jó akaratát hirdesse. Világi hatalom 5—8. Az ördög egy pillanat alatt megmutatja Jézusnak a világ minden birodalmát, és felajánlja neki. Ezzel is a messiási várakozásokat idézi. A királyi messiástól remélték nemcsak Izráel szabadulását, hanem világuralmát is. A világuralom álma azonban nemcsak Izráel elképzelése volt, hanem a hellénista és a római világban is mindig kísértett az egész világra terjedő egyetlen birodalom eszméje. Lukács szövege szerint az ördög hangsúlyozza, hogy ez a világi hatalom az övé. De szó sem lehet arról, hogy ez Jézus, Lukács vagy az őskeresztyénség véleménye. Sőt, éppen azt mondja, hogy ezt a sátán állítja, tehát nem igaz. A világi hatalom Istentől van, és azt az ember javára rendelte. Erre emlékeztet itt is Jézus idézete a Szentírásból. De ezt megint folytatásával együtt kell tekintetbe vennünk, ahogyan a zsidók is ismerték folytatását, hiszen mindennapos hitvallásukhoz tartozott: „Féld az Urat, a te Istenedet, neki szolgálj ... és tedd azt, ami igaz és jó az Űr szemében, hogy jó legyen dolgod, és bemehess, és bírhasd azt a jó földet, amelyről megesküdött az Űr a te atyáidnak." (5Móz 6,13—18.) Jézus tehát ezt mondja: a nép jövője nem az, hogy a világuralomról álmodjék, hanem az, hogy hű marad Istenhez, és azt teszi, ami jó az ő szemében. Ha cselekszi azt, ami jó, akkor meglesz a helye ezen a földön, és többre nincs szüksége. Jézus kijelenti, hogy mint istenfia arra küldetett: visszatérít Istenhez, és ez nem más népek leigázását jelenti, hanem azt, hogy mindegyik megtalálja a helyét a világon. 82