Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
Maleleélé, ez Kainamé, (38) ez Enósé, ez Séthé, ez Ádámé, ez Istené. 2 1: Lukács Mk 1,9—11 nyomán beszéli el ezt a történetet, de kihagyja János nevét, és azt mondja, hogy a Szentlélek testi formában szállt le. — 2: v. ö. Mt 1,1—16. A szeretett Fiú 21—22. Valamennyi evangélium rögzíti azt a történeti tényt, hogy Jézus kapcsolatba került Keresztelő János mozgalmával. Felvette János keresztségét, mielőtt megkezdte nyilvános működését. Abban azonban nem egyöntetű az evangéliumi hagyomány, hogy Keresztelő János milyen értelemben teljesítette útegyengető küldetését. Máté szerint felismeri Jézusban azt az Erősebbet, akiről prófétált, és tiltakozik megkeresztelése ellen (Mt 3,14k). János evangéliuma szerint nemcsak felismerte, hanem bizonyságot is tett róla: „íme, az Istennek ama báránya!" (Jn 1,29). Lukács Jézus megkeresztelésével kapcsolatban meg sem említi Keresztelő János nevét. Talán valamennyi evangélista közül ő érezte leginkább, hogy Keresztelő János másnak képzelte a messiást, mint amilyen Jézus volt. Valamennyinél inkább hangsúlyozza, hogy Jézus a néppel együtt keresztelkedett meg. Nem magától értetődő ez, hiszen közösségvállalást jelentett a megtérésre szoruló bűnösökkel. Jézusról azt is mondja, hogy eközben imádkozott: mint messiás egyszerre tart közösséget az Istennel és a néppel. A Szentlélek kitöltése, és mennyei hang volt az ámen erre a magatartásra. Jézus az első, aki a Lélek keresztségében részesül, és aki ezért Lélekkel keresztel, ahogyan János prófétálta (3,16; Cs 2,lkk). A Szentlélek a „fiúság lelke", ahogyan a mennyei hang mondja, és ahogyan az őskeresztyénség is vallotta (Rm 8,14k). Az őskeresztyénség Jézus megkeresztelésében saját keresztségének ősképét látta, bár a különbségeket nem homályosította el. Jézus a szeretett Fiú egészen páratlan értelemben. Kitűnik ez, ha a mennyei hangot a kortársak fülével próbáljuk hallani. Szövege emlékeztet Zs 2,7-re; „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" (Egyik kéziratban Lukácsnál ezt a szöveget találjuk.) Ez a zsoltár ún. trónralépési zsoltár, amely szerint Isten a királyt fiává fogadja. A zsidóság ezt a főpapi messiásra vonatkoztatta (vö. Zsid. 1,5; 5,5). 78
